A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Losonci Miklós: Réti Zoltán színes üzenete

mondását meghallotta, gyakorolta: „Egy napot se vonal nélkül". Réti Zoltán ennek jegyében cselekedett, így művészete rajzilag és lelkileg egyaránt kondicionált, О mindig, most is, — edzésben van. Ennek köszönhetően mindennek értelmezésére, képi föltámasztására képes. A szorgalom is tehetségének része, О testesíti a régi néptanítói oktatás életképességét, a sokoldalú képzés eredményességét, hiszen olyan hasznos emberré és művésszé vált, aki kórust és zenekart vezetett, rajzot tanított, a zeneszerző Rózsavölgyi Márkról írt monográfiát, s népművelőként, tanárként festőként, íróként szolgálta sokrétűen, több közegben a társadalom lelki és szellemi fejlődését, az energiák szelídítését, a humánumot. Mindig úgy lépett előre, hogy közösségi ügyet szolgált, — amikor műveit bemutatta Budapesten, Debrecenben, Kaposvárott, Tokajban, Londonban és Tokióban. Néhány kitüntetést kapott 1972—79 között, Mikszáth-emlékplakettet, a Madách-emlékérmet, Nógrád megye díját, Pro arte Salgótarján oklevelet és az Apáczai Csere János-díjat. Hosszú, szép, nemes utat tett meg. — Tanítóból tanár, igazgatóból művész lett. Végérvényesen, visszavonhatatlanul. A NAGY NÓGRÁDIAK „Folytatjuk életművét ott, ahol О abbahagyta", — mondta Aragon Zoláról. Madách Imre évezredek kultúráját összegezte, Komjáthy Jenő a maga carriere-i szürke homályával nyitott előre-irányban, Mikszáth Kálmán a nógrádi környezet melegségét hirdette holnapnak. Réti Zoltán e nagy nógrádi triász utórezgése, továbbteremtője a maga léptékével, a maga tehetségével. Más kor, más műfaj az Övé, más mérték, de ugyanaz a lelkiismeretesség. Gondolattal bővíti О is a téridő térségét és távlatát. Amikor Réti Zoltán Madách, Mikszáth és Komjáthy körét érinti, úgy fordítja e versek, drámák, novellák világát színes rajzra, hogy hűséges az О „tiszta forrásaikhoz", de hozzácsatolja a táj, a jelen idő és az О saját személyiségének eredeti komponenseit. О sem puszta ábrázolásokat láttat képein, hanem bölcsességgel és humánummal tisztított, gyarapított életszemléletet. Ebben az utód e nagy elődök rokona, gyermeke. ARS POETICÁJA Vallomása szabadvers. Ebből idézek: „Emlékeimben él... a kemencéből frissen kiszedett kapros túrós, lepény és kenyér illata, az ünnepek áhítatos tisztasága, a szombat esték lázas készülődése, a húsvéti nagytakarítások hangulata, az utcán sétáló lányok szépséges éneke, a legények daloló bevonulása...". Ezt a világot, a világát festi a szorgalom áhítatával. Következetesen. Prózában is pontosan fogalmaz: „Gyermekkorom emlékei között élek... Bármerre fordulok, nemcsak a jelent látom, hanem az elmúlt ötven esztendőt is." Színben ragadja meg az örök időt, ami suhan, ami visszatér, ami az évszakok színöltönyében föltárulkozó lét a nógrádi táj és az ember szelídségében. Innen, hogy szüntelen honvágyat érez e vidék iránt, mely olyan, „mint a szerelem, nem lehet ellene védekezni". Ez a hűség Réti Zoltán festői gazdagsága. Európa vendége volt, de mindig hazatért. Miért is? Maga szól erről a titokról: „Szép színes egek vannak mifelénk". О megtalálta. Hatalmas energia árad Benne, Belőle, — munka és művek, mi más ez, mint a nemes tettekké érlelt amor sanctus, mellyel „emberi szertartásokká" avatja a hétköznapokat. A különös a természetes számára, az, hogy „ugyanazon embereknek" muzsikál, fest, — közvetíti a lét harmóniáját és színes híreit. 10