A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Losonci Miklós: Réti Zoltán színes üzenete

MŰVÉSZETÉNEK KARAKTERE A fogalom nem irodalmi, hanem képi értelmében festőköltő. A munka népének köznapi liturgiáját ragadja meg egy hiteles lírai realizmus eszköztárával, ahogy a kapával a kézben pihennek, kaszával a vállukon indulnak a mezőre, hajolva metszik a szőlőt, rakják villával a szekérre a szénát. Korrekt rajzzal, szelíd, érett színvilággal. О az intellektuális indítékú idill festője, a táj és az idő friss dokumentálását végzi olyan egyedi eredetiséggel, hogy a dombok tengerként hullámzanak. Akvarellein, olajfestményein, — melyeknek azonos a hőfoka, halkított színbékéje, — a természet és az ember összhatása érdekli. Nagy László versében búcsúzik a lovacska, — Réti Zoltán képein is búcsúzik fákban, kendős nénikékben, folyókanyarban a színes idő. Búcsúzik de úgy, hogy nem a semmi lép a kétbodonyi lakodalom, az ünneplőbe öltözött érsekvadkerti asszonyok helyébe, — hanem traktorban, zenélőkben a hamvas-harmatos jövő. Művészete szünteti a balladát, a drámát, — elégikus a művek lelkülete, mintája a nehezen váltó históriának. Annak az átváltozásnak, mely a színes boldogságot, a megbékélést és a megújulást sürgeti. Azt a teremtő kibontakozást lendíti a szénásszekér bő nyugalmában, a palántázó asszonyokban, a lovakkal zsúfolt lőrinci udvarban. О nemcsak a formarendben, hanem a békéltető, gyarapító gondolatiságban is egyenletes. Embersége is része műgondjának. Ősi tisztaság és szemérem tárulkozik fel meghittségében, gyöngyöző élet a színek kedves fodraiban. Érzékeli tavasz, nyár, ősz, tél színváltását, barna tónusaiban a szántás friss illatát, mely még a föld, de szinte már kenyér, a dombok gyűrődését. ízig-vérig helytörténész festő, Nógrád minden szögletét érinti, felfedezi, föltámasztja, festészettel gyarapítja. Petőfi négyökrös szekerét, Illyés Gyula dunántúli ökreit О érsekvadkerti lankákra hangolja áttetsző színcsönddel, egyetlen Bach-fúga Nógrád, a szelíd őstermészet, ezt a színes neszezést műfordítja festészetre. Tagozott idill, tagolt elégia a táj és Réti párhuzamos lelkisége, tízezer intim jelenség élteti, — favágók, égő nádas, hóolvadás, vörös kosár, vadkacsák. Egyéni a stílusa, a fogalmazása, — szelíd áramlás gyűjti kévébe^a harmóniát. Romlatlan világra bukkant Réti Zoltán, s ezzel a romlatlan környezettel О is romlatlan maradt. Festőként. Emberként. Ez az a sértetlen tisztaság, mely Balassi verseiben, Kodály zenéjében és az О képein is honos. Szinyei Merse Pál utódlását is biztosítja azzal a csekély változtatással, hogy az О „Pipacsos táj "-át árvalányhajas domboldalra módosítja. Alkalmazza az akkordot csoportosított fákban, barázdaritmusban, igy folytatja a görög oszlopok, egyiptomi fejek szövetséges ritmusát. Számtalan változat felderítője, így tesz vallomást az Ipoly-part kimeríthetetlen varázsáról, a táj öblös hajlításairól. A nógrádi táj végtelen hullámzása maga a színes idő, mely fákban, felhőkben, emberekben hömpölyög tovább a szelídség örök ringásával. Földből szerkesztődő óceán a vidék, viharoktól mentesen enyhület a formák visszafogott özönlésében. Egry magatartását, szemléletét plántálja át a Balatonról Nógrádra, О is kozmikus egységgé, törvénnyé avatva e sértetlen színes békét, azt a méretlen nyugalmat, mely maga a teremtő feszültség. Arad művészetében ez az árvalányhajas dombbal, erdészházzal, szandai ösvénnyel, őrhalmi bakterral szövetségre lépő lassú, méltóságteljes színtánc. Nem Rózsavölgyi, hanem Réti partitúrája alapján ropja e festészetté álmodott évszakkörnyezet a verbunkot. Nem hangokkal, hanem árnyalt színrendbe lépő formákkal. Ahogy Radnóti Miklós a hazáról vallja, hogy minden bokrát ismeri, az Réti esetében Nógrádra korlátozódik, mélyül. Ez az О kozmikus méretű hazája, hiszen fölfelé határtalan, tetőzete a Naprendszeren túli csillagboltozat. Dialektikus a szemlélete, mindennek az ellentétét is igazolja, hiszen az általa festett fák kínlódása különösképpen mégis a lét színes győzelmét véglegesíti. A munka festője, tehénpásztor, kaszafenő, piacos néni, kazalrakó, paradicsomszedő, burgonyaválogató vonul művészetében, minden motívumában, alakjában az életet ünnepli. Az új vetést és a 11