Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Belitzky János: Az 567/568. évi avar honfoglalók hely- és személy és egyéb név hagyományainak kérdése
Terra Avarorum szerves részének tekintem, mégpedig a Cák helynévvel együtt és biztosra veszem személynévi voltukat. Száktól Ny-ra van Ete (Oy. III. 415.), amelyhez 1877-ben két hasonló nevű falut találunk Pozsony megye alsó-csallóközi járásában. Azért írom, hogy „hasonló nevű", mert az származhatik az evén EtE 'öreg, öregember' (596. a.) szóból, de az evenki EtE 1. 'készség'. 2. 'készültség, felkészültség' szó mellett az evenki EtE-mí ige EtE 'bevégez, megszüntet, beszüntet, felhagy, abbahagy' jelentésű alapszavából (596. b.) is, és ráadásul ezek mindegyikének meg tudjuk magyarázni a térbeli elhelyezését. Különben ritka helynév. 1877-ben Ete néven csak a Szilágy megyei Pér falu pusztája szerepel. A nógrádi Etes (többízben Ettes, az Udvarhely megyei Eted falvak és a Szatmár megyei Etény-erdő nevei már-már magyar képzős alakok. — A Györffy áltaj ete+j alak a szó evenki kicsinyítőképzős (757. J. )alak;a és így az EtEj helynév jelentése: „Etecske". A Tés falunév pedig a már említett evenki tÉ-mí ige tÉ- 'leül, leszáll, felül, felszáll (vmire)' a rokon burját nyelvi -s képzős egyesszám 2. személyű, kb. ,,a te ülésed (szállásod" jelentésű alakja (787.1. ). — A Komárom megyei Tés (Oy. III. 460.) már a középkorban eltűnt, 1877-ben még Csongrád, Temes ós Veszrém megyékben voltak Tés nevű falvak. A Keréktelki határához tartozó Nyeszkenye, a XIV. században csak a Leszkenye néven ismert puszta (Oy. III. 445.), 1877-ben az akkor Veszprém megyei ugyanazon falu határában, az evenki nyelv hangtanának pontosan megfelelő Nyeszkenye puszta néven fordul elő. A pusztai település a Kerékteleki és Ászár közötti útból É felé haladó dűlőiit mellett egy patak síkságának a peremén fekszik. Az evenki névadók is ezt a térbeli helyzetet rögzítették, amikor hazánkban ezt az eddig egyedülálló helynevet adták ennek a lejtős résznek. A nészkí (olv. : nyészkí) szó 'lefelé a lejtőn' (190. b.) jelentését, ami jelző, a hat -na r -nE, -no képző bármelyikének többes számra utaló értelmezésével (777. 1.) tették helyi vonatkozásúvá. A hangazonosulás törvényét követve pedig a jelző í-hangjából e-hangot alakítottak. A Nyeszkenye jelentése tehát kb. ,,a lejtőn lefelé járók települése". Hazánkban 1877-ben mindössze három Tares nevű puszta volt. Egy Kisbér, kettő pedig Kerékteleki határában, ma mind a három ez utóbbihoz tartozik (MFNT). Az evenki tar, tara jelentése 'ez, az, amaz; ezek, azok, amazok' (387. b.), amely mutatónévmások tar csoportjához az ezközhatározó -cs képző járul ós ez is és a tar szó is éppúgy lehet evén és evenki is (1. uo.) helyneveink esetében. Az eszközhatározó jelentésének a pontosítása (tképen: ablativus) esetünkben is problematikus, de az 'ezé, azé, amazé' jelentések valamelyike a legvalószínűbb. (Oy. III. 458.) Kerékteleki határában a Felső-tó partján fekszik a Szolgagyőr puszta, amihez hason nevű terület és szolgáltató csoport szép számmal volt az országunkban (Oy. III. 456.). A Vág völgyi egykori Szolgagyőr (Ethey i. m. 173—174.) egyike volt a szórványbirtokokkal rendelkező határőrispánságoknak (Oyörffy, István kir., 1977., 329.), elnevezése pedig az ottani helyi adottságokra vezethető vissza. Véleményem szerint a szolga névrész lehet szlávból eredeztethető magyar, de lehet evenki eredetű szó is. Az evenki szolga 'görény' (oroszul: 'horek, kolonok') — 361. a.) Kérdés, hogy az evenki Szolga, azaz ,,görény", mily mértékben tekinthető totemisztikus személynévnek, mennyiben van összefüggés a nyitrai és zalai Kolon vagy a somogyi Horog-völgy (1877-ben) helyneveink és az evenki szó orosz megfelelői között?
