Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Belitzky János: Az 567/568. évi avar honfoglalók hely- és személy és egyéb név hagyományainak kérdése

9 együtt honfoglaló töredékek szabadjainak egyenrangú félként történt magyarrá válásának. Borba (Oy. II. 583.) puszta Táp határában. 1877-ben egyedüli névalak, mert a Kecskemét határában lévő Borbás puszta személynévi, illetve ma is élő esaládnévi változatának is tekinthető. Neve az evenki bor 'halom, domb, hegyecske' szónak (61. a.) és a -ba, -bE, -bo képzőnek (744—745. 1.) az összetételéből alakult ki. — Ez a bor szó csak alakilag azonos a szlávok 'fenyő, fenyőerdő' jelentésű bor szavával és a vulkanikus eredetű hegyvidékeink posztvulkanikus csevicéinek szénsavas savanyú бог-vizet felszínre hozó forrásaival, amiknek szintén szerepük volt helyneveink kialakításában. — A Táp határban volt egykori falu és dombja, amely utóbbiról széttekintve, Tomka Péter szemlélgette ásatásainak lehetőségeit,bor' + ba alakjával vagy a „halmosos, dombosos", vagy a „valakiknek halmososa, dombososa" értelmezést őrzi napjainkig. Innét Dél felé — a Tápán-пак is nevezett Táp területét (Oy. II. 636.) átugorva — a mai Tápszentmiklós helyén elterült hajdani llmár (Oy. uo. 602.) területére jutunk. — Ez a régi elnevezés vagy az il főnév — fíjhúr; halászháló húzókötele') —, vagy az il- igető -már, mÉr, -mór képzővel (772. 1.) történt összetételére utal. Az i/-mí II. ige (161. b. és 162. a.) il- igetöve 1. 'megáll, megszáll, összpontosul; vmivé válik, vmit elkezd'. 2. 'felmászik, felkel, fellázad; lábraáll'. 3. 'feláll, elmegy, felszáll, elmúlik'. 4. 'kimegy a csónakkal a partra'. 5. 'elrendel, elhatároz'. Ez így rendben is volna, ha a Kárpát-medencében általános és a -mi, azaz a magyar -ni főnévi igenév elhagyásával a singularis 3. személyét tekintjük a ige alapszava kialakítójának. Csakhogy a mai szibériai irodalmi nyelv néhány szava nem a -mi elhagyásával képezi az igei alapszót, hanem új szó beiktatásával, így pl. az il-mi I. 'kifeszíteni az íj húrját' jelenidő egyes szám 3. személyű alapszava : illen, — a fenti il-mi igéé pedig : illan. Az illan alapszó esetében a felsorolt jelentések ugyanazok, de ilyen alapszóra visszavezethető helynevünk nincs. Mindez abból is következik, hogy a szibériai evenki nyelvészeknek sejtelmük sem volt az 567/568. évi kárpát-medencei evenki honfoglalásról és honfoglalók nyelvének az itteni továbbéléséről. Térjünk azonban vissza az llmár helynevünk tulajdonképpeni jelentésének a meghatározásához. Ehhez figyelembe kell vennünk, hogy Táp-tói K-re és Ilmár-tól ÉK-re volt egy második Hecse nevű település, amelynek a neve nyilván ugyanazt jelentette mint az Urukang közelében volt első Hecse neve : 'ne merj, ne merészelj'. Vonatkozhatott ez a tiltás a Hecsé-vél némileg érintkező -t eszközhatározós (789. 1. I.) Kát-r& is a Füzegy partján. A ka-mi ige 'elzárni, berekeszteni, elrekeszteni' (185. a.) jelentéséből a Füzegy vizének halastó kialakítását célzó gátra következtetek, amilyeneket ősidők óta létesítettek a Kárpát-medencében és ez esetben az evenki névadás, nem az általuk történt gátépítés bizonysága, hanem hogy ilyen már volt ott. Vonatkozhat a Hecse név tiltása a Táp területét 568 óta művelő meghódított töredékekre is, mivel ,,ott mi" —• azaz a -mar képző által valami tekintetben 'kitűnő, kiváló' elnevezésű —•, „ilnáriak", akikhez talán még a Oug nemzetség tagjai és a Mm fülén jellel ellátott szarvas' (478. b.) totemisztikus nevét viselő, Himed-ve, majd pedig Nyalká-ra, magyarított falunevű (Oy. II. 611— 612.) evenki lakosai is bekapcsolódhattak. 30