Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Belitzky János: Az 567/568. évi avar honfoglalók hely- és személy és egyéb név hagyományainak kérdése
mélynevek lesznek (758.1.). Ez történt a szi-ra-m ige esetében is. Az ige (351. a.) jelentései a mi nélküli szóban : 'megtold, meghosszabbít, ráköt, megköt, leköt, magához köt, magához láncol', amiket a Szótár elsősorban a ruházattal és szíjazattál hoz kapcsolatba, Ugyanott az evenki szirak szó 'zsír, a rének és szarvasok térdhajlata alatti tokban, amit az evenkik finom falatnak tartanak' jelentése különleges módon erősíti meg a 'valamihez kötődés' gondolatát. Az említett szirti igető a női nevet jelentő -k képzővel vitathatatlanná teszi a női név 'magához köt, magához láncol' jelentését. A női név szemszögből tekintve két alapvető kérdés merül fel: miként lehetséges a Szirák és Cirák névkezdődő evenki eredetű szó továbbá, hogy kultikus avagy nem kultikus eredetű-e a kétféleképpen írt női név? A magam részéről úgy látom, hogy a Kárpát-medencébe került evenkik wyelve, amíg az ténylegesen beszélt nyelv volt, némileg elütött a ma is beszólt szibériai evenki nyelvtől. Azt számomra lehetetlen eldöntenem, hogy a szókezdő c- és sz- hang együttese magukkal hozott vagy itt szigetszerűen kialakult jelenség — pl. Szák = Cák, Szered=C ered stb. — volt-e? — Kétségtelen, hogy ez a névhagyaték névhagyománnyá lett és így kell tudomásul venntinkj — Azt hiszem, hogy a Kárpát-medence evenki nyelve — amit több oldalról is igazolni lehet — archaikusabb a szibériainál. Nem hiszem viszont azt, hogy a Szirák=Cirák női nevek kultikus eredetűek lennének. Nehezen hihető ugyanis, hogy a csecsemőt elragadni akaró gonosz szellem azt a nevében rejlő ragaszkodás miatt nem viszi magával, mert az őt szabad mozgásában gátolná. Inkább hihető, hogy itt a női ragaszkodás természetes nőiességéről volt szó. A Terra Avarorum a „csonka Avarország", történeti problematikáját elsősorban az evenki névadás jellegzetességei magyarázhatják meg. Kétségtelen, hogy ezek szórványosan, más nyelvi eredetű helynevek közt helyezkednek el, mégis bizonyos rendszert vélek elhelyezkedésüket illetően felismerni, amit néha érzékeltetni is tudok. Az természetes és magától értetődő, hogy az elnevezéseik folyóvizek mellett vagy azok között helyezkedtek el, de az már feltűnő, hogy azok sorában — és ez a Terra Avarorum központiságát látszik igazolni —, hogy távoli megyék egy-egy közismert településneve is megtalálható. Pl. a baranyai Mohács város moha 'kis erdő, liget' jelentésű evenki szóból eredő (258. a.) tájszavi eszközhatározó -cs képzővel (796.1.) mohács alakja területnévként a vasi Balogunyom, Rábapaty és Táplánszentkereszt egymástól távoli községek határaiban. — Meglepő a Sárvár területén lévő Szatmár erdő neve. Ez a Gyögyös-patak Rábába ömlése közti ékalakú területen található erdő eredeti evenki neve a szatlmár 'rendkívüli nagyságú barna vagy fehér medve' lehetett — amiből (346. a.) az eddigi ,,talánnal" szemben a Szatmár megye és városnév alakulhatott ki (V. ö. Kiss, 598). A Mohács dűlőnevek, mivel területünkön szinte alig van olyan település, amelynek határában 'kis erdő, liget' nem volna található, problémamentesnek látszanak. A látszat azonban félrevezető is lehet és mivel a dűlőnevek térbeli megjelenése csak a legújabb időkben köthető évszámhoz, felvetődhetik az, hogy egy-egy újkori — a „mohácsi vész"-re történt iskolás hivatkozás révén neveztek el — rosszul termő határrészt a Mohács névvel. — Állhat ez a Szatmár névre is, bár ennek kisebb a „történelmi" valószínűsége. — Szerintem a szatlmár a területet birtokoló férfi totemisztikus — tehát szintén kultikus jellegű — személyneve volt, mert nem hihető, hogy ebben a viszonylag kis területű erdőben valaha is barna medvék tanyáztak volna. Az újkori hatás a magyarosi?) Szatmár névben nyilvánult meg. 25
