Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Horváth István. Nógrád megye követutasításai az 1825-i országgyűlésen

kifejtették véleményüket — ezek elemtésére fordítunk mi is nagyobb figyelmet, míg több pontban rövid állásfoglalásokat tettek.

10 Ez utóbb említett pontokban is sok lényeges és vitatott problémához szóltak hozzá. Tartalmuk miatt azonban azokat vegyes jellegű utasításoknak minősítettük. A következőkről szóltak: a nemesi felkelés ténye „erősítessen meg"; a magyar tengerpart, Erdély, Dalmácia, Galícia, Ladomeria egyesítése Magyarországgal; az udvari kamarában is hivatalos nyelv legyen a magyar; a királyi adminisztrátori rendszert szüntessék meg; a háborúban elszenvedett nemesi károkat szüntessék meg; a Ludovica megmaradását érjék el; a katona ellátásban a folyóárakat alkalmazzák; erdősítés szükségességéről, az üres országos hivatalok betöltéséről, királyi városok vámszedósének megszüntetéséről; uzsoraság ellen; 1804— 1811-i sérelmekről; esztergomi prímást helyezzék vissza jogába stb. Az első tíz pont az ún. sérelmi politikai felvételét tette sürgetően központi követi feladattá. A bevezető pontban határozott megyei véleményt olvashatunk e tárgyban: „Az eddig tartott országgyűléseiben az ország sérelmeinek és kívánságainak felvétele elmellőztetve lévén, követ urak oda fordítsák minden igyekezeteket, hogy azok a jelenvaló országgyűlésben megelőzve felvétessenek és orvosoltassanak." Elsőként az ország pénzügyi helyzetével foglalkoztak a rendek. így a papírospénz mértéktelen kibocsátása ellen emelték fel szavukat. Megállapították, hogy a papírospénz-kibocsátásra a korábbi királyi ígéret ellenére került sor, ráadásul nincs meg a megfelelő fedezete. Pedig „hazánk törvényei egyedül a jó értékű arany ós ezüst pénzrül emlékeznének." Szóvá tették, hogy az ország „pénztáriusát" állítsák vissza törvényes helyére, akadályozzák meg az arany és ezüst kivitelét. Kérték, hogy a király „a még folyamatban lévő váltó és antipacionális czédulákat, a reájuk jegyzett kötelesség mellett, jó értékű conventionális pénzzel a nevezett értékek szerint beváltani, s ezáltal megszüntetni méltóztasson". Mindezek ismételt elhagyását azért is kérték, mert azt remélték, hogy ezáltal enyhülni fog a sok rendezetlen váltócódula miatti törvénykezés bizonytalansága.

11 Szükségesnek vélték a kereskedelem mielőbbi egységes álláspont szerinti fejlesztését. Ennek érdekében azt kérték, hogy ezt a nagyon elhanyagolt, gátolt tevékenységet úgy fejlesszék, ami által „termesztményeink szabad kivitele nem akadályoztatván". A kereskedelem fejlődésének legfőbb akadálya volt — megitélésük szerint — az örökös tartományokban alkalmazott harmincadvám, aminek megszűntetését sürgették: „a Magyar Korona jussával birt tartományok között lévő harminczadok eltörlését, a többieknek pedig a magyar harminezadokkal bizonyos egyenlőségre való helyeztetését". Javasolták a hazai hitel-lehetőség kiterjesztését és ennek szabályozására törvényszék felállítását. Szorgalmazták „Fábrikáknak a felállítását". így különösen „a megyebeli Gácsi, a Hazánkban egyetlen még felálló privilegizált posztó fábrikát az ország rendéinek atyáskodó gondoskodásokba és vedlő pártfogásokba ajánlják."

12 Állást foglaltak a törvénykezés néhány oldalának korszerűsítésében, elsősorban is a témában kiküldött országos bizottság javaslatának meghallgatását tartották indokoltnak. Sürgették a büntetőtörvények hiányosságainak pótlását „és a raboknak a közmunkákban való foglalatosságokra nézve a mustrakáló házaknak felállítását"; statárius Ítélkezések törvénykönyvbe foglalását, a peres eljárások szabályozását, a törvénykezés fontosságának biztosítását.

13 A növekvő sóárak szabályozását — illetve eddigi szabályozatlanságát —különösképp sérelmezték, ós ezt szoros összefüggésbe hozták a marhatenyész121