Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Horváth István. Nógrád megye követutasításai az 1825-i országgyűlésen

tés visszafejlődésével. Nagyon határozottan fogalmazott a követeknek szóló utasítás: „a só árának felemelése előtörvényeink szerint egyedül az országgyűlés tanácskozása alá tartozván". Az utasítás arra kötelezte a követeket, hogy a felemelt só árának a felhasználásáról kérjenek számadást a kancelláriától.

14 Nem kevésbé határozott utasítást kapott a két követ a katonaállítás és a közadó királyi rendeletre történt felemelésével kapcsolatban. Kimondván, hogy „egyedül az országgyűlésen kívül valók lévén, a követ uraknak szorosan meghagyattatik, hogy valamint ezen tárgyakról szólló úgy tenni egyéb sarkallatosság, Constitutonális törvényeknek semmi nemű változtatásába .. .ne ereszkedjenek." A megyében megtörtént — és a fentebb említett 1823. évi — katonai erőszakoskodás mellett sem ment el szó nélkül, hanem sérelemként fogalmazták meg, hogy ,,a megyében történt szomorú esetekből amidőn ti. a katonaállítás és közadónak konventiós pénztárba való megvétele az országgyűlésen kívül királyi comisszáriusok és katonaság által erőszakkal eszközöltetett, a Vármegye Háza fegyveres kézzel elfoglaltatott, a tisztikar őrizet alá vétetett, s a gyűlések eltiltása mellett, a protocolumok és jegyzőkönyvek megsemmisítettek, a Nemesi Megyének Hiteles persellye erőszakkal elfoglaltatott". Mit kért a megye a királytól? A porták számának kiigazítását, az országgyűlés háromévenkénti összehívását, a Helytartó Tanács törvényes működését és a titkos rendőrségi ügynökök működésének beszüntetését, a törvényes keretek és formák szigorú betartását, a megyék közötti szabad levelezés engedélyezését.

15 A követutasításokból a nyolcadik és kilencedik sem kevésbé lényeges problémákról szólt. Az előbbi a műveltség, a tudományok terjesztésének, a gyermekek taníttatásának rendszerét tette szóvá. A követek számára feladatul szabta, hogy érjék el középfokú iskola megnyitását a megyében, vagy annak engedélyezését, hogy ,,a megyebeli catolikus ifjúság a Losonci Református Gymnásiumban tanulhasson". Szorgalmazni kell a „Triviális Oskoláknak felállítását". Az utasításban megfogalmazták azt is, hogy ,,a magyar evangelicus tanulni vágyódó ifjaknak a külföldi szabad kimenetel" megengedtessék. Az utasítás élesen elitélte a cenzúrát. Leszögezte, hogy „semmiféle írások, hacsak az a felséges uralkodó fejedelmet, vagy a Hazát, a törvényesen bevett hitet és vallásokat, vagy jó erkölcsöket, s a magyar Consititutiot nem érdekelné, kiadása, s a külföldi újságok szabad bejövetele is el ne tiltasson, minden író azonban nevét még is felfedezni köteleztessen."

16 Korszerűnek kell tartanunk a nemzeti lét fennmaradásához nélkülözhetetlen anyanyelv ápolásának ügyében kialakított megyei álláspontot is. Meghagyták a követeknek: „ami az anya nemzeti nyelvnek kiterjesztését és tökéletesítését előmozdíthatná el ne mulasszák". A magyar nyelv általánossá tétele mellett támogatták a „Magyar Nemzeti Tudós Társaságnak és Játszószínnekfelállítását".

17 Az 1825-ös megyei követutasításban foglalt pontok azt mutatták, hogy a nemesi rendek az országos és a rendi körülmények megítélését is alaposan elvégezték. Véleményüket egyértelműen megfogalmalmazták mind az országos, mind a saját ügyükben. Állásfoglalásuk alapja a magyar nemzeti függetlenség, a rendi érdekek helyreállítása, illetve védelme volt. Bizonyos vonatkozásban még a politikai érettség, a vezetésre való alkalmasság jegyei is észlelhetők az utasításban. A bizonyos vonatkozásban megszorítás azért indokolt, 122