Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Hausel Sándor: Orvosok a 18. századi Nógrád megyében
Bisztrony János migkolci gyógyszerész vette át. Perliczi kérte, hogy az új patikus gyógyszereit vizsgálják meg, magát a patikust pedig vizsgáztassák le. Ami az ő patikájának a vizsgálatát illeti, megjegyzi, hogy sértő számára olyanok ellenőrzése, akik tudásban, gyakorlatban kevesebbek mint ő. Éppen ezért nemigen tudnák az ő több mint 300 saját receptjét (ultra 300 arcana mea, et compositiones ac inventiones proprias habeo) megítélni. Különben is sérelmezi hogy a többi „magángyógyszertáracskát" (apotheculas suas privates), amik a járási seborvosoknál vannak, a gyarmati (balassagyarmati) gyógyszerészt, fűszerkereskedőket és rácokat miért nem ellenőrzik, holott gyakran mérget is árulnak. 34 Gyógyszertárat különben pedig csupán a lakóhelyétől való távolság és egyéb kellemetlenségek miatt adja el. Perliczi tehát 34 után megvált az általa alapított első állandó nógrádi gyógyszertártól. Gyógyszertárának patikusairól keveset tudunk. Első patikusa az erdélyi származású Moser Zsigmond volt, aki 35 Zólyomból települt át. Perliczi Nógrádba telepedésétől, 1731-től, 14 éven keresztül volt mellette. Ez idő alatt a gyógyszertárban egy provisor, tanulók és munkások dolgoztak, ezt bizonyítja levele, 1745-től új gyógyszerész lépett szolgálatába. (Moser ez évben meghalt Debrecenben.) 1749-ben Lányi Pál apothecarius dolgozik nála, egy pár évig maga Bisztrony is ott volt (1763—64). A következő évben Sztupkay János György a provisor. Hogy mit tartott Perliczi a gyógyszertárában arra utal néhány orvosságjegyzék, amik perei alkalmából készültek. Mindenesetre az a tény, hogy csak maga Perliczi több mint 300 „orvosságot" állított össze és talált ki, sejteti, gazdag patika várta a hozzáérkezőket. Egyébként 1740-ben megjelent könyvében is népszerűsíti losonci patikáját. Orvosi praxisát az 1740-es évek elejéig akadály nélkül gyakorolta, támogatást, elismerést vívott ki munkájával. Röviddel letelepedése után kidolgozta a megye számára az egészségügyi szabályzatot 36 , amely feltehetőleg más megyék számára is mintául szolgálhatott. Az 1733. szeptember 18-án elfogadott „Idea seu Projectum regulamenti Medicinalis" bevezetője irodalmi ihletettségű sorokkal kezdődik: „Mivel a legértékesebb kincsek, a kényelem és az élvezetek között az életnél és az egészségnél drágább nincs" és mert ennek ellenére tapasztalni, milyen nemtörődöm és hanyag módon viseltetnek az emberek testük iránt, ezért „ad modum et normán rerum publicarum extrarum" a legkészségesebb szeretetből a közjó és az egészségügy iránt, állította össze szabályzatát. A főorvos kötelessége minden hozzáfordulót hasznos tanáccsal és segítséggel ellátni, felügyelni az orvosságokra, díjukra, a gyógyszertárak provisoraira és munkásaikra, vizsgáztatni a megyében dolgozó seborvosokat, szemorvosokat, egészségügyi munkásokat, meghatározni a gyógykezelést, nehéz műtéteknél segíteni nekik. A vizsgáztatott, felesketett és kipróbált bábák közül egyet vezetőnek ki kell neveznie, szükséges tanácsokkal segítségükre lenni. Bűnügyekben, gyermekgyilkosság, abortusz, mérgezés esetén tanácsot és véleményt adjon. A gyógyszertárfelügyelő (provisor apothecae) és munkatársai kötelességévé tette, hogy mind egyszerű, mind készített orvosságokat a (fő)orvos előírása szerint készítsék el, tárolják és a gyengélkedő hasznára adják ki. A megszabott árnál magasabbat nem kérhetnek, vásárlási lajstromot (liber auszugalis) vezetniük kell. Az orvos előzetes tudomása nélkül semmilyen betegnek orvosságot ne adjon ki. Szabályozta az erős hatású szerek kiadását. Ezen szabálymegtartására a gyógyszerészeket feleskették. 91
