Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Lengyel Ágnes: Fejezet egy Nógrád megyei falu (Terény) vallási néprajzából

Akiknél jelentkezik az esti imaalkalom kettéosztottsága, tehát a napi munka elvégzése után, délután és ágybanfekvéskor is imádkoznak, azoknál a délutáni-esti

4

imavégzés a leghosszasabb, legráérősebb a napi imarend egészében. Mindkét felekezetbelieknél jellemző az imakönyvek, újságok, és a Szentírás olvasgatása. Katolikusoknál ez kiegészül a kézírásos vagy gépelt füzetecskék, régi ponyvanyomtatványok forgatásával. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a katolikusságnál több és többféle könyv illetve írás található meg. Ezeket egymás között intenzíven cserélgetik és az új könyvek vásárlói is főleg közülük kerülnek ki. Az imakönyv használata és az ezekből tanult szövegek egyébként nagyban háttérbe szorították a ,,szívből fakadó", egyéni imákat és a hagyományozódás útján örökölt archaikus imaanyagot. Öregségre, feledékenységre hivatkoznak: a könyvből „pontosabb" az ima, nem marad ki semmi. Szintén a délutáni esti imádkozáshoz kapcsolódik az éneklés, mely főleg az evangélikus vallásúaknál gyakori. Az énekes- ós imakönyvek használata itt is általános, ritka az, aki csak fejből énekel. A katolikusság körében különösen kedvelt a rózsafüzér imádkozása, s ennek fő időpontja ugyancsak a délután és az este, amikor van idő több tized vagy akár több teljes füzér elmondására. Előfordul eltérő gyakorlat is, mely a hagyományban gyökerezik, s a rózsafűzért jelképesen, valódi virágkoszorúnak fogja fel: ,,Jobban reggel szeretem elvégezni, mert a régi öregek ászt mondták, hogyha nem reggel végzi, este az mán el van fonnyadva az a koszorú, azt mondja. Nem él a virág."

25 A rózsafűzér-ájtatosságnak sokféle változata él (Szeretetláng, Szentháromság olvasója, Jézus neve, Jézus és Mária szíve tiszteletére, Hétfájdalmas olvasó, Halottak olvasója, Szent Anna, Szent József olvasója, Örökös rózsafüzér stb.), melyeket elsősorban a ponyvakiadványok népszerűsítettek. A katolikusság nagyon nagy előszeretettel végzi a rózsafüzért, hiszen : ,,Ezt ajánlja a Szûzanya is. Minden benne van az Úrjézus születésétől a feltámadásáig. Hát ettől mán kedvesebb nincsen. Ez a legkedvesebb. Evvel lehet a békét kieszközölni.. . Ebben együtt van az összes cél.. . magyar hazánk megmentéséér', hitünkér', világ békéjéér', anyaszentegyházunk szabadságáér' és fölvirágzásáér,' családunk minden tagjaiér'.. . "

26 Az ágyba való lefekvéskor történik a konkrét hálaadás, kérés az elmúlt napra és az elkövetkező éjszakára vonatkozóan, együtt imádkozva a reggelente is mondott komplex szövegekkel. Ágybafekvés előtti bajelhárító szokás a kereszt jelének párnára rajzolása, melyet Istvánffy Gy. is említ 1890-ben a palócokra vonatkozóan: ,,A gyermek mielőtt álomra hajtaná a fejét, keresztet vet párnáira, ezt mondván: kerijj kereszt, őrizz angyal, hogy a sátán ne keringessék."

27 A szokás ma is előfordul, de a kapcsolódó imák már nem archaikus szövegek, közelebb állnak a hivatalos egyházi gyakorlathoz: „Atya, Fiú, Szentlélek Istennek nevében teszem le magam az éjszakai pihenésre."

28 ,,A Jóisten adjon jó éjszakát, segítsen meg felvirradásra!"

29 Meglepő, hogy evangélikus vallású adatközlők is ismerik és gyakorolják a szokást. J.A. 13 éves korában tanulta 17 éves szintén evangélikus falubelijétől. Felesége nem hallott róla, a gyűjtés során tudta meg, hogy férje minden este keresztet vet a párnára. A vegyes vallású családból származó evangélikus B.J-né evangélikus édesanyjától tanulta ugyanezt, s ő még „rossz alvása" ellen katolikus ismerősétől kapott szenteltvízzel is hint keresztet szobája közepe felé. Nem tudjuk, az evangélikusok-katolikusok együttéléséből fakadó átvételről vagy az evangélikusság körében is meglévő bajelhárításról van-e szó. Esetünkben semmi konkrét jel nem mutatja a katolikusságtól való átvételt. 352