Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Lengyel Ágnes: Fejezet egy Nógrád megyei falu (Terény) vallási néprajzából

Éjjelente a megkérdezettek többsége nem imádkozik, csak ha nem tud aludni vagy „felocsúdik", akkor fohászkodik. Előfordul ilyenkor álmatlanság ellen a Miatyánk többszöri elmondása vagy katolikusoknál a rózsafüzér használata. Egyetlen olyan esettel találkoztunk csupán, hogy: „Minden Istenáldott éjjel fölébredek arra a bizonyos időre, hogy legyen aki, akkor is dicséri a Jóistent, amikor a többiek alszanak (...) Felajánlom az összes alvók, az összes nem tisztelők részéről ezt az imádságot. És akkor végzem a rózsafűzért."

30 K.J-né az egy tized rózsafüzér elimádkozásának idejére felgyújtja a villanyt, felül, vagyis ugyanúgy imádkozik, mint ahogyan napközben, hogy felfogása szerint valóban hathatós legyen az ima. Kifejezetten az imáért való tudatos ébredés reggeli, hajnali órában másnál is előfordul: „Korábban kelek, 5 órakor, hogy legyen idő imádkozni."

31 A néphit szerint az éjszaka — és főleg a szabad ég alatt — mondott ima nagyobb erővel bír: „Mer'mondom, ha valaki éjszaka virraszt, az kétszeres érdem, mer' virraszt is, meg imádkozik. És akkor, mondom, ezzel több érdemet szerezhetünk."

32 A napi imaalkalmak rendszeres megtartására a megkérdezett adatközlők körében általános a törekvés: „Olyan nincs, hogy elmarad az imádság."

33 A naponta elmondott imádságok nagyobbrészt a környező napszakokkal kapcsolatosak. Hálaadás az elmaradó időszakért, segítségkérés az elkövetkezőkhöz. Az imádságok egy része azonban túlmutat a közvetlen napi aktualitáson, s elmondásuk általánosabb indítékok szerint történik. Leggyakoribb és legtermészetesebb ilyen kérések közé tartozik a családért, élőkért és megholtakért, betegekért, egészségért való imádság. Figyelemre méltónak tartjuk, hogy mindkét felekezetbelieknél találtunk olyan házaspárt, akik még közösségi módon együtt és hangosan imádkoznak. E jelenség a kollektiv, orális vallásgyakorlatra megy vissza, melyet a templomban most is, a családban pedig a múltban hagyományosan közösen végeztek. A család együttes hangos imaalkalmai már csak emlékezetben élnek a többnyire egyedül vagy kettesben élő adatközlők körében. A közös imagyakorlat megszűnése és a külső környezet deszakralizálódása során az eredetileg hangos, beszédszerű ima a magányosan imádkozok körében „susogássá", „rebegéssé" változott: „Én már csak magamban imádkozok. . . Még egy olyan tíz éves koromig hangosan. Most meg már csak magamnak."

34 Az imádkozással kapcsolatosan ki kell térnünk az evangélikus szlovákság nyelvhasználatára. Terényben az evangélikus és katolikus felekezet külön iskolába járt, de ott az evangélikusok is magyarul imádkoztak és tanultak, csak a vallásos énekeket énekelték saját nyelvükön. Az iskolai oktatás következtében (szlovákul olvasni nem tanultak) az imakönyveket már csak magyarul használják, de: „Ha könyv nékű' imádkozok, akkor szlovákul."

35 A szülőktől, nagyszülőktől megtanult imákat tehát többnyire szlovákul végzik, de ennek megtartása nem általános. Az imádsággal eltöltött időtartam nehezen, csak hozzávetőlegesen határozható meg, az adatközlők becslésére kell hagyatkoznunk. Reggel az ágyban б—10—15 esetleg 30 perc lehet az imaidő, de aki siet, olykor öltözködés közben is mondja a szöveget. A délelőtthöz kapcsolódó imádkozás ideje hosszabb, 1/4 órától 1,1/2 óráig terjedő időtartamot vehet igénybe. Délben 1—2, maximum 10 perc. Délután és este, hasonlóan a délelőtthöz és reggelhez, asztalnál ülve 1/4 órától 2,1/2 órát, ágyban fekve pedig 5—30 percet jelent az imádkozásra szánt