Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Lengyel Ágnes: Fejezet egy Nógrád megyei falu (Terény) vallási néprajzából
Úrangyala, mely kötődik a harangszóhoz, és az Üdvözlégy vagy a rózsafüzér. Elvétve fordul már csak elő a reggeli vagy esti imádkozáshoz kapcsolódóan a szenteltvízzel való keresztvetés vagy a test meghintése. Teljesen általános viszont a kereszt vetés, mely az imádság midenkori bevezetője. Ez az evangélikusoknál egyszer vagy néha háromszor a homlokra rajzolt keresztet jelenti. A kereszt vetés más funkcióiról és cselekedetekhez való kapcsolódásáról a későbbiekben lesz még szó. Ritkább jelenség a reggeli imát megelőző, ébredéskor történő „köszönés" : „Dicsértessék a Jézus Krisztus!" 19 Népszerűek egyes, a napszakhoz erősen kötődő, imakönyvekben megtalálható, de a megkérdezettek visszaemlékezései szerint már szüleik, nagyszüleik által is ismert imádságok, mint a katolikusok körében a „Szívem első gondolata. . ." kezdetű és esti párja az „Oh édes Istenem..." vagy az „Én Istenem, jó Istenem. ..", melyet az evangélikusság is kedvel. Náluk a reggelhez kötődik a „Jó Istenem felébredtem. .." kezdetű ima és használják „Luther reggeli" és „esti imáját." A hálaadásnak, magasztalásnak, valamilyen cél érdekében való beavatkozás kérésének egyéni formái is ismeretesek, melyek a hivatalos egyházi mintákra, de a hagyományban gyökerezve keletkeznek. Ilyen egyéni formák az evangélikusoknál és a legvallásosabb vagy transzcendens élményt átélőknél jelentkeznek. Cs. J-né (ev.) „felébredése" a szekták felé is nyitott lelkész hatására történt 20 , azóta — 45 éve — „szívből" imádkozik, saját maga által költött szövegekből és evangélikus imakönyvek imádságaiból kialakított, naponta ismétlődő imarendben. K.V, (róm. kat.) gyermekkora óta „sugallatokat" kap a „Szűzanyától", a ferences harmadrend tagja és szintén használ saját költésű imát. Gyűjtésünk szerint csak a katolikusok őrzik és gyakorolják még az archaikus imádságokat. Ezek nagy hányada szöveg és értelem szerint csak reggel vagy este lenne imádkozható, mivel azonban e két időpont imafűzérei sokszor azonosak, az archaikus imákat időpontra való vonatkozásaiktól eltekintve használják. Egy ideemelt példa mutatja a keveredést a szövegben is : „Én felkelek én ágyamból, Mint az Úrjézus sírjából, Nehéz álom el ne hagyjon, Rossz lélek el ne tántorítson, Az Úrjézus legyen velem, Most és mindörökké. Amen." 21 Kisebb jelentőségű a napi imarendben a déli imaalkalom, mely azonban az imádkozás elsődlegességén kívüli funkciót is hordoz. A déli harangszó a hagyományos, falusi életmódot folytatók számára ténylegesen a nap közepét jelzi, ilyenkor rövid pihenőt tartanak: „Déli harangszóra, mikor a rádióban harangoznak, abbahagyom a munkát és imádkozok, ahol éppen vagyok. .. " 22 Manapság ez a szokás már el-elmarad, s vele együtt e napszak imaalkalma is: „Azért megkerülközik, de mindennap nem..." 23 A felekezetek szerint viszonylag egységes imakultúrán belül e ponton figyelhetjük meg a legjelentősebb eltérést: katolikusok gyakrabban imádkoznak délben. Náluk a déli ima mindig az Úrangyala, ehhez kapcsolódhat a Miatyánk, Hiszekegy, esetleg ének. Az evangélikusok a Miatyánkot, Dicsőséget, esetleg a Hiszekegyet imádkozzák ilyenkor. Ezen imaalkalom legjobb jellemzése a következő: „Röviden és okosan. Olyat nem, ami akkor gyün eszembe." 24 Tehát ekkor csak kötött szövegeket használnak. Katolikusoknál gyakori, hogy a déli imádságot a megholtakért ajánlják fel. 351
