Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Lengyel Ágnes: Fejezet egy Nógrád megyei falu (Terény) vallási néprajzából

A tárgyhoz kapcsolódó nem túlságosan terjedelmes anyagban csupán a Magyar Néprajzi Lexikon „ima" szócikke látszott közvetlenül hasznosíthatónak. Az itt található osztályozás azonban problematikus, mert a kategóriák nem különülnek el világosan egymástól és az ezek szerint való csoportosítás nem tenné lehetővé az imaszövegek egyértelmű elhelyezhetó'ségét. így a gyűjtött anyag jellegzetességeiből kiindulva önállóan alkottuk meg a csoportosítás szempontjait. Az imaalkalmakon belül elkülönítettük a napi imarendet, a nagyobb periódusok szerinti imarendet — melyben a hét napjai, a hónap ciklikussága és az évkor ünnepei szabják meg az imádkozás szokásait — továbbá az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó imarendet. Az alábbiakban — ahogyan arra utaltunk, terjedelmi okokból — csupán a napi imarenddel foglalkozunk, ennek alakulását azonban csak a nagyobb időszakokhoz — a hét napjaihoz, az évkor ünnepeihez és az évszakok megszabta munkaritmushoz —• képest, illetve azokkal együtt célszerű vizsgálni. Figyelembe kell vennünk a nagyobb periódusokba való beágyazottságot. Az egy-egy napon végzett imádságoknak lehetnek a mindennap gyakoroltakon kívül heti vonatkozású és az egyházi év ünnepköréhez kapcsolódó szövegei. A hagyományos imaélet alaprétegét azonban a mindennapi imakészlet adja, erre épülnek rá a nagyobb időszakok ciklikusan változó imádságai. A hagyományos kultúrában a mindennapi élet egyik fő szervezője a vallás. Az életmódot, annak ritmusát a gazdasági tevékenységek alapvetően szabályozzák, ugyanakkor domináns módon a vallásosság ad keretet és formát ennek a gazdaság szabályozta életmódnak. A vallási előírások megtartása a legmindennaposabb cselekedeteket is (pl. köszönés, kenyérszegés, étkezés stb.) befolyásolja, esztétikai aurával veszi körül.

13 Az otthon végzett magánájtatosság rendje népi gyakorlatnak tekinthető, mely azonban nem egységes és nagyban változik vallásonként, nemenként, életkor szerint, társadalmi állástól függően, családonként és főleg egyénenként, hiszen mindenki maga alakítja ki a neki megfelelő imarendet. Az egyház hatása — imakönyvek, hittan, egyházi iskola stb. — ugyanakkor egységesítő tendenciát jelent és egyben az imaélet legfontosabb forrása is. Az imakönyvek többrétű funkcióik mellett normaszerű tanácsokat adnak a napi imarendre vonatkozóan: „Ébredéskor vessünk keresztet és mondjuk: Istenem, neked ajánlom napomat."; ,,Ha felöltöztünk (!), végezzük el reggeli imánkat..."; „Evés előtt és evés után imádkozzunk, vagy legalábbis keresztet vessünk..." stb.

14 Az egyéni imarend formáját befolyásolja a hagyományozódás, a belenevelődés, a szülők, nagyszülők, család ós a „régi öregek" példája is. A napi imádkozás rendje nagyobb periódusoktól függetlenül is változó, nem mechanikusan ismétlődő merev struktúra, egyazon egyén nem feltétlenül imádkozza máról-holnapra ugyanazon szövegeket, ugyanolyan sorrend szerint, ezeket a mindennapi élet változó feltételei befolyásolják: „Néha elmarad (az ima), ha gyorsan kell kelni, gyerekeket is el kell látni. Azt kipótoljuk este, mikor ráérünk jobban."

15 „Nem mindig ugyanaz, szegyem sorba, de van, hogy jön hozzá más is... "

16 A naponta mondott szövegek mennyiségét, illetve szokáscselekedetekhez — például barkaégetéshez, gyertyagyújtáshoz — való kapcsolódását befolyásolják, színezik a váratlan és rendkívüli események (betegség, haláleset, vihar stb.). Ezek ellenére szokásszerű állandóság figyelhető meg, mely lehetővé teszi a gyűjtött anyag osztályozását, táblázatban való rendszerezését. 343