Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Lengyel Ágnes: Fejezet egy Nógrád megyei falu (Terény) vallási néprajzából

A mindennapi élettevékenységek nem azonosak a különböző társadalmi rétegeknél, de „bizonyos rendet, bizonyos ritmust kell teremteni ahhoz, hogy az ember mindennapi életét élni tudja (...) a fölkelésnek, a mosakodásnak az étkezésnek, a munkának, a pihenésnek megvan a maga ritmusa — lényegében azonos időket vesz igénybe, azonos módon tagolja nappalait és éjszakáit."

17 A földművelő parasztságnál a gazdasági feladatoknak megfelelően ez a ritmus télen-nyáron más. E többféle ciklikussághoz is igazodó napi imakészletben a gyújtott anyag jellegzetességeiből adódóan elkülöníthetőek a napszakokhoz kapcsolódó imádkozási szokások; a napszakoktól független, rendszertelen imaalkalmak; továbbá az emberi tevékenységhez és a rendkívüli eseményekhez kötődő imagyakorlat. Napszakokhoz fűződő imaalkalmah A nap során négy fő időpont különül el az imádkozásban: reggel, dél, este és éjjel. Ezen időszakok adatait táblázatban ismertetjük (l/a. és I/b.). Az evangélikus és a római katolikus felekezet híveinek imádságait a könnyebb áttekinthetőség kedvóért elkülönítettük. Az imádságokat ,,címszerűen" illetve kezdősorukkal jelöltük. Az imák elmondása általában nap mint nap azonos egymásutániságban történik, ezt a sorrendet a táblázatban is megtartottuk és az egyes imaszövegeknél külön jelöltük az imakészletben való gyakoriságot, (ц mindig imádkozza; • gyakran imádkozza; и ritkán imádkozza;) Az egy családon belül közösen végzett ájtatossági formát szintén jelöltük, továbbá evangélikus adatközlőknél utaltunk a szlovák nyelv használatára is. A táblázat adataiból látható, hogy a reggeli ós esti imaalkalom két-két részre tagolható. Az adatközlők nagy része reggeli imádkozási idejét két részre osztja, s az ébredós utáni rövidebb imádkozási alkalmat a mindennapos, halaszthatatlan teendők elvégzése után követi az olykor — főleg a ráérő, idős korosztálynál — szinte egész délelőttöt kitevő ájtatosság: „Fél hétkor kelek. Hát mán ászt elmondom, oszt kelek maii föl mingyá'. Oszt újból gyövök énekelnyi: Jézusom e hajnalomat. Huszonkét verses. Ászt is tudom könyv nékű', a Sztranoszciusz-könyvbő'. (Tranoscius: Cithara Sanctorum. . .) Azúr az én hú őriző pásztorom. Az három verses. Még egyikbül két versecskét. Meg szlovákul is."

18 Lefekvés előtt ugyanígy megfigyelhető e kettősség és összességében gyakrabban fordul elő, mint a ,,reggel-délelőtti" imádkozás, mely többeknél csak a kevesebb reggeli ima kipótlása. Ekkor, a napi munkavégzést követően, délután, kerülhet sor általában a hosszabb ájtatosságra. Ez alkalommal leggyakoribb a tárgyhasználat, asztalnál vagy ágy szélén ülve kerül elő az imakönyv, füzet, újság, ponyvanyomtatvány vagy a Szentírás. Katolikusok rózsafűzért, litániát, kilencedet mondanak, mindkét felekezetbeliek énekelnek, olvasgatnak és fejből imádkoznak, ,,ami jön". Hasonló jellegű imádkozással telik a kora délutáni imaalkalom, melyet azonban kisebb jelentősége — csak a legöregebbek végzik rendszeresen — ós elsősorban télidőben való megléte miatt a táblázatba nem vettünk fel. A reggeli és esti időpontokban használt imádságok, imafüzérek gyakran megegyezőek. A Miatyánk, Hiszekegy komplex, magasztalást, hálaadást, kérést, bajok távoltartását magukban foglaló imaszövegek, ezért gyakorlásuk a napi imarend két fő csomópontjában evangélikusoknál, katolikusoknál egyaránt általános. Katolikusoknál még hasonló funkciójú és gyakoriságú az 344