Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Lengyel Ágnes: Fejezet egy Nógrád megyei falu (Terény) vallási néprajzából
alapján folytattuk le, és a témán belüli teljességre törekedtünk. Helyszíni munkánk lényegileg elérte célját, azzal a megjegyzéssel, hogy minden igyekezetünk ellenére olykor talán nem sikerült föltárnunk az imádkozasi kultúrát teljes összetettségében és minden rész jelenségé vei együtt. 7 A gyűjtés színhelye, a kiválasztott falu, Terény a Cserhát középső részén, hegyekkel körülzárt katlanban fekszik. Oklevelek már 1283-ból említik a falut. 8 Pongrácz György báró püspök 1675-ös Informatio-ja szerint szín katolikus község. 9 A török időkben a plébánia azonban megszűnt, a lakosság nagy része elpusztult, s a törökök kivonulása után szlovák telepesek jelentek meg a faluban, melynek lakossága egészen e század elejéig szlovák, illetve evangélikus többségű volt. 10 , majd ez kiegyenlítődik, s 1915-ben az evangélikus lakosok száma 409, a katolikusoké pedig 428. n Az evangélikus és katolikus felekezet egymás mellett élése figyelmet érdemlő kölcsönhatásokat produkált a falu vallási életében, az egyének imarendjében és imádkozasi szokásaiban. Helyszíni gyűjtésünk szerint a katolikusok negatív tényként élik meg a település kettős jellegét: ,,Keverék nép vagyunk" — mondják. Több esetben erre hivatkoztak, ha gyűjtéskor valamely imádkozasi szokásnak — főként a nagyobb periódusok imaalkalmainál — nem akadtunk nyomára. Az evangélikusság egy része —• főleg ahol a rokonsághoz katolikusok is tartoznak — átvesz a katolikusok eltérő, és általában gazdagabb ájtatossági formáiból. A katolikusok vallásosságát azonban nem inspirálta a lutheránus környezet. A lakosság életmódja az 1950-es évekig lokális jellegű volt, mivel a földszűkében lévő szegényebb réteg is talált a közelben munkalehetőséget a környező pusztákon, uradalmi földeken. Ezenkívül a férfiak számára fontos elhelyezkedést jelentett a szandai kőbánya ós a kiskéri szénbánya. Ezt azonban 1950 táján megszűntették, és ezidőtől a fővárosban kerestek sokan munkaalkalmat (portás, fűtő, éjjeliőr, takarítónő stb ). A vallási életet az 1950-es években az jellemzi, hogy az országos politikai viszonyoknak megfelelően csak ,,stikibe" jártak templomba. A 60-as évek óta pedig a városba költözködés, a csökkenő gyermeklétszám és a még az idősebbek körében is tórthódító szekularizáció miatt fogyás állt be mindkét felekezet létszámában. Adatközlőül a faluból a legidősebb, legvallásosabb, leginkább templom járó réteget választottuk, hogy a tradicionális anyag gyűjtésének amúgy is csökkent lehetőségeit némileg kiküszöböljük. Ez a csoport (30 fő) zömmel hatvan éven felüliekből áll, akiknek életmódja igen egyszerű, visszafogott ós a vallásos hit gyakorlása központi jelentőségű. Általában rendszeresen járnak templomba, litániára, ájtatosságokra és a katolikusok, főleg régente, rendszeresen búcsúkba. Gondot fordítanak a mindennapi imádkozás betartására: „Nem marad el az ima. Van úgy, hogy még kétszer is elmondom." 12 Életformájuk, erkölcsi rendszerük a beléjük rögződött ószövetségi 10 parancsolatot tükrözi, szemükben ezek áthágása minősül bűnnek, a szeretet parancsa ritkábban merül föl fő szempontként. Életmódjukat jellemzi, hogy televíziót többségük ritkán néz, inkább rádiót hallgatnak napközben, és a vallásos félóra meghallgatása vasárnap reggelenként általánosnak látszik. Ez a választott idősebb korosztály őrzi még leginkább a hagyományos régi és népi vallási tárgyakat is. Az imakészlet összegyűjtésekor elsősorban női adatközlőket szólaltattunk meg (24 nő; 6 férfi). Ez az aránytalanság nem véletlenszerű, hanem tükrözi a vallásosság intenzitásának nemek közötti megoszlását is. Az imakészlet, imaalkalmak vizsgálatához szükséges, hogy megfelelő, az elemzést segítő rendszerezési szempontokat, osztályozási elvet találjunk. 342
