Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Lengyel Ágnes: Fejezet egy Nógrád megyei falu (Terény) vallási néprajzából

Lengyel Ágnes: Fejezet egy Nógrád megyei falu (Terény) vallási néprajzából Napi imarend Jelen tanulmányunkban a vallásosság egyetlen részelemével, az imádkozással és a hozzákapcsolódó szokásokkal foglalkozunk. A dolgozat tárgya a magyar néprajztudományban eddig meglehetősen marginális területet képviselt, ugyanakkor ez a népi vallásosság vizsgálat alá vett része és a hagyományos falusi kultúra lényegi összetevőjét jelenti. Munkánkban nehézséget jelent, hogy magának a népi vallásosságnak legfontosabb alapfogalmai, a kutatás forrásai ós módszerei sincsenek kellő módon tisztázva.

1 Ezen belül az imaéletet és az imádkozási szokásokat illetően Bálint Sándor, Kardos László, Bartha Elek munkáiban is csupán elszórt adatokat, utalásokat találunk.

2 ,,A katolikus magyar nép imádságaival rendszeresen még nem foglalkozott senki sem" — mondja Bálint Sándor 1937-ben — ,,Az adatközlések hiányosak, a gyűjtők inkább az érdekességet nem pedig a teljességet tartották szem előtt. Az imádságszövegek közül jóformán csak a ráimádkozásokat méltatták figyelemre. Pedig egyháztörténeti, szellemtörténeti, néptörténeti szempontok egyaránt bizonyítják a gyűjtés és feldolgozás fontosságát."

3 Ugyanilyen feltáratlan más felekezetek, például az evangélikusság népi vallásossága és imádkozási gyakorlata is.

4 A kutatás e területén azóta sem történt lényegi előrehaladás. Tudomásunk szerint eddig csak egy zempléni valamint egy alföldi faluban törtónt kísérlet valamely lokális közösség imakészletének számbavételére,

8 de ezek is inkább globális összegzések, mint rendszerezett elemzések. Gyűjtésünkkel a kutatás e viszonylagos elmaradottságán igyekszünk változtatni, s ennek megfelelően egy behatárolható, lokális, többrétű (katolikus-evangélikus; magyar-szlovák) hagyományőrző és viszonylag elzárt település szisztematikus vizsgálatát tűztük ki célul. Hosszabb távon ez azt jelenti, hogy a település lakosságát a többrétűséget reprezentáló mintaválasztás útján vesszük vizsgálat alá, de jelen munka ennek csupán egy viszonylag önálló részterületét képezheti. Terjedelmi korlátok következtében csak az imádkozási szokások egyetlen csoportját, a napi imarendet vizsgáljuk, s nem térhetünk ki az imádkozás egyéb körülményeire, módjaira : a család és az iskola hatásaira, az imakészlet életút szerinti változásaira, az imakönyvek, rózsafüzér használatára, az imádkozáshoz kapcsolódó testhelyzetre, gesztusokra, az ima hatékonyságát befolyásoló tényezőkre, a szentelmények szerepére, a lakótér szakrális berendezésének kapcsolatára stb.

6 Egyelőre a hagyományos imaéletre koncentrálva a falu legvallásosabb rétegét, a templomjáró idős korosztályt választottuk a gyűjtés bázisául. A munka során az előképek hiánya mellett nehézséget jelentett, hogy az egyének imakultúrája az élet intim szférájába tartozik, s a bepillantás lehetősége megfelelő személyes kapcsolat kialakítását feltételezi. Az elmúlt évtizedek során kialakult politikai természetű gátlásokkal is meg kellett küzdenünk. Többen jegyezték meg aggodalmaskodva, nehogy a végén „bezárják" őket, bajuk legyen az elmondottakért. Ugyanakkor a viszonylagos reprezentativitás igénye megkívánta az egységes kérdésfeltevést az egyes alanyoktól, másrészt egy ilyen mentális természetű információszerzés nem teszi lehetővé a kérdőíves módszer alkalmazását. Az anyagot számos esetben többszöri visszatérés során gyűjtöttük, a „beszélgetéseket", mélyinterjúkat egységes szempontrendszer 341