Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Földi István: A „Tereskei Leánynépfőiskola” története 1945–1946

volt fejenként, vagyis a huszonkilenc beiratkozott után összesen 2.900 pengő volt a bevétel. Ezen felül a népfőiskolások még kaptak a községtől 8.750 P.20 fillér értékű tűzifát is. Állami segélyt ezek után nem is vettek igénybe.

16 A népfőiskolán előadók is helyből, vagy a helybeliek környező falvakbeli rokonságából, ismerősi köréből kerültek ki. Kik voltak ezek? Először is Barcza Lajosné, született: Csekonits Erzsébet (férjének második felesége), a népművészet, a népi iparmúszéet kedvelője. Maga is festegetett, sőt barátságot tartott fenn Mattioni Eszter festőművésznővel is, aki többször vendégeskedett náluk és Szunyogh Margitot (a későbbi Murányi Jánosnét) népviseletben le is festette. Barczáné munkalehetőséget is teremtett néhány lány számára a sustyafonás révén. Kukoricacsuhéval font be például egy télen több mint száz karosszéket részére Vincze Ilona, majd ezeket Pesten értékesítették.

17 Oktatott a népfőiskolán Hursányi Elemér kántortanító is, a község későbbi szabadművelődési ügyvezetője és iskolaigazgatója, dr. Jókai István romhányi főállarorvos, Kiss Jenő rétsági postafőtiszt és Kovács Katalin helybéli angóranyúl-tenyésztő. Előadott még Kraftsik János vármegyei szabadművelődési felügyelő, valamint Ürmössy Jenő gyógypedagógus, a budapesti Siketnémák-Vakok-Gyengetehetségűek Intézetének igazgatója, a körjegyző apósa. Szabó József F. M.-szervező, a falu közkedvelt tanítója, lelkes népművelő is látogatást tett a népfőiskolán, sőt előadást is tartott. Barátja volt Veres Péternek, aki több alkalommal is vendégeskedett nála Tereskén. Minden valószínűséggel neki köszönhető, hogy a falu neve a népfőiskola székhelyeként javasolt községek között szerepelt. Feleségét, Szabó Józsefnét, a népfőiskola vezetője állandó munkatársának nevezte, ő a tanítási napok délutánját kitöltő KALÁSZ-foglalkozásokon kézimunkára, táncra, énekre, színdarabokra és szabni, varrni tanította a lányokat. Ilyen állandó munkatárs volt még Völgyi István plébános, aki hittant és a népfőiskola vezetőjének fivére, Weress Ákos népművelési előadó, aki pedig számtant, zeneelméletet és éneket tanított.

18 A munka javát természetesen Szabó Gáborné, született Weress Jolán végezte, aki mindemellett három leányt nevelt egyedül, mert férje ekkor hadifogoly volt.

19 A munka hétköznapjai A népfőiskola megnyitására 1946. október 14 én került sor és ez a dátum egybeesett Tereske plébániájának önállóvá nyilvánításával. A gyűlés a ,,Mit vár a falu a népfőiskolától?" címet is kaphatta volna. A mintegy százhetven főnyi asszony ós leány, valamint az elöljáróság előtt a jegyző, Mezőtúri József mondott ünnepi beszédet, utána a bíró az édesapák, egy falusi asszony az édesanyák, egy leendő népfőiskolás a lányok nevében beszélt. Szavalat, dalok, majd egy „őszi és téli munkák a gyümölcsösben" című, rajzokkal illusztrált előadás következett ezután. Végül a plébános mondott beszédet és a Himnusz éneklésével zárult az ünnepség.

20 A megnyitó után még csak huszonhat 15—21 éves leány iratkozott be a népfőiskolára. (Később a számuk harmincötre növekedett.) Ez azonban nem jelentett állandó létszámot, mert az otthoni és a határbeli munka néha elvont egy-két lányt a népfőiskolai munkától ós végül 29-en végezték el a népfőiskolát. De általában elmondható, hogy a beiratkozottak ragaszkodtak az iskolához és az annak keretén belül működő délutáni KALÁSZ-foglalkozásokhoz. Két példa erre a ragaszkodásra Szabó Gáborné tollából: ,,Ma. . . vetni voltunk s így misére sem mehettem. . ., mondtam is édesanyámnak, hogy 11—12-ig is eljövök, mert az egy óra is több, mintha nem jönnék.", „Pénteken nem jöhettem, 331