Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Földi István: A „Tereskei Leánynépfőiskola” története 1945–1946
mert répát szedtünk, de mindig a népfőiskolára gondoltam; hogyha a lányok is ott lennének mennyivel gyorsabban menne a munka, és is lelkesebben dolgoznék, mert néznének és Jolán néni közben tarthatott volna előadást, mert a répaföld mellett vannak a kurucsírok." 21 A hiányzókat pótolták a magukkal hozott kistestvérek, édesanyák, szomszédasszonyok. A hangulat igen családias volt, szinte szórakozva tanultak. A szó szoros értelmében vett első tanítási nap 1945. október 16-án volt, és a népfőiskola megszűnésének időpontjáig, 1946 március 17-ig, összesen 195 tanórát tartottak. (Minden héten kedden és pénteken tartottak előadásokat.) Az oktatás csak egy rövid karácsonyi szünet idejére szakadt meg. 22 Minden valószínűség szerint érdeklődésre tarthat számot, hogy milyen volt a népfőiskolás lányok egy tanítási napja? A tanítás kilenc órakor kezdődött és délután négyig vagy ötig tartott, déli egy órás ebédszünettel. A délelőtt általában a „komolyabb" tárgyaké, témáké volt: számtan, kertmérés, tanulmányi séta, történeti előadások, állattenyésztési, gyümölcskertészeti ismeretek, stb. A délutánt a „könnyebb" tárgyak jellemezték, például csecsemőápolás, népművészet, népdal, egyházi ének, szabás-varrás. Minden kedden háromtól ötig KALÁSZ-foglalkozást tartottak, péntek délutánonként pedig hittan volt. A csekély anyagi megalapozottság, a háború utáni nélkülözések miatt még füzetre és írószerre sem tellett, s ez lehetetlenné tette a rendszeres jegyzetelést. Ezért aztán a növendékek összekötötték a kellemest a hasznossal, és szinte állandóan gyapjút szaggattak, fontak, kötöttek, szatyrot készítettek kukoricacsuhéból, melynek helyi elnevezése a sustyavolt,oltárterítőt hímeztek az előadások alatt. A jegyzetelés helyett pedig az előadó mondanivalójának magvát közösen fogalmazták meg, és azt mondatonként más-más növendék írta a táblára. Ezután pedig a helyesírási hibákat közösen javították ki. Laczkó Erzsébet (ma: Szunyogh Jánosné) emlékezik rá, hogy ő különösen sokszor írta fel az előadások sűrített szövegét, mondanivalóját a táblára. 23 Nemcsak írószereknek voltak híján — ülőhely sem volt elegendő. A hallgatók jórészt a maguk hozta székeken ültek. A leánynépfőiskola hallgatói az alábbi témakörökből kaptak ismereteket: — állattenyésztés — betegápolás — csecsemőápolás — gyermekfoglalkoztatás — egyházi ének — földrajz — gyümölcskertószet — helyesírás-levélírás-postaforgalom — hittan — irodalom — magyar tánc — művelődéstörténet — népdal — népművészet — néprajz — neveléstan — számtan — táplálkozástan — történelem — szabás-varrás 24 332
