Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Földi István: A „Tereskei Leánynépfőiskola” története 1945–1946

országban elterjedt az ilyen típusú népfőiskola (Németország, Svájc, Ausztria, stb.). A népfőiskolai mozgalom Magyarországon az 1920—40-es években élénkült meg igazán, bár az első próbálkozások már a század első évtizedeiben megtör­téntek. (Lásd 1902-ben az Erzsébet Népakadémia létrehozását, 1921-ben az Újpesti Főiskolai Szociális Telepet, vagy a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollé­giumát.) Ez utóbbi alapítói között már ott volt Erdei Ferenc is. Tagjai még az angol settlement-mozgalmat tartották követendőnek. A negy­venes évek elejéig mintegy hetven protestáns és katolikus népfőiskola szervez­dött az országban. Ekkorra ugyanis az egyházak — köztük a Rerum novarum­mozgalom lázában tevékenykedő katolikus egyház is — fontosnak tartották ezt az ügyet. A népfőiskolai mozgalommal 1940 folyamán különösen sokat foglalkozott Móricz Zsigmond folyóirata, a Kelet Népe. Lapjain tíz író próbálta ,,rendezni" a népfőiskolák kérdését. Boldizsár Iván például szervezési tervet dolgozott ki, Németh László tantervet készített és házát ajánlotta fel népfőiskola céljára. Erdei Ferenc a folyóirat 1940. évi két számában „Jegyzetek a népfőiskolai mozgalomhoz" és ,,Mire valók nálunk a népfőiskolák?" című cikkeiben azt ja­vasolta, hogy a skandináv típusú népfőiskolák másolása helyett egy sajátos magyar formát kell kialakítani, hiszen mindkét mozgalom más-más történelmi, társadalmi és gazdasági alapon jött létre. Kezdeményezésüket a kormányzat manipulációs trükkökkel hiúsította meg. Ennek ellenére a népi írók befolyása mindvégig érződött a népfőiskolákban, mert hátterében újítási, jobbítási szán­dék rejtőzködött. 10 A Horthy-korszakban a népfőiskolák — mint az már az előző részekből is ki­derült — főleg egyházi szervezésben működhettek, ezért nem is lehettek a ra­dikális társadalmi átalakulás iskolái, de növendékeik paraszti polgárosulasat, a mezőgazdasági szaktudás és az általános műveltség emelését mindig céljuknak tartották. A katolikusok, például a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legény­egyletek Országos Szövetsége) keretében főleg Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm közreműködésével szervezték népfőiskoláikat. Sokan az itt végzettek közül 1945 után az újjáéledő demokratikus pártok­ban és a szabad művelődés területén gyümölcsöztették tudásukat. Később jó részük ugyan kiszorult a falusi közéletből, de a mezőgazdaság szocialista át­szervezésekor sokan ismét kamatoztathatták szélesebb látókörüket, szaktudá­sukat és emberi tekintélyüket. A népfőiskolai mozgalom Nógrád megyében sem volt előzmények nélkül. Több községben is működött népfőiskola, illetve ún. népfőiskolai tanfolyam a 20. században, de a két legjelentősebb Szandán és Mátranovakon volt. A szandai dai népfőiskola, mely internátussal is rendelkezett, 1925. őszétől 1929. márciusáig működött a Cserhátvidéki „Széchenyi" Népművelő Egyesület égi­sze alatt, Vindich József, majd Vohaner Géza vezetésével. A Mátranováki nép­főiskolai tanfolyamokat pedig 1924. november 6-tól 1928. márciusáig tartot­ták Rakvách Rezső, helybéli állami elemi népiskolai igazgató vezetésével. Természetesen a népfőiskolai mozgalom megyei története még további kutatást ós külön tanulmányt igényel. 11 Ismerkedés a faluval, a feltételek számbavétele Szabó Gábornó 1945 szeptemberének első napjaiban már a községben tartózkodott. Már ekkor ismerkedett a leendő népfőiskolás lányokkal és még a hivatalos megnyitó előtt, szeptember másodikán (vasárnap) délután megtar­329

Next

/
Thumbnails
Contents