Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Földi István: A „Tereskei Leánynépfőiskola” története 1945–1946

tották első összejövetelüket. Ekkor a faluvégi rétre mentek játszani. ,,56 leány palóc népviseletben énekszóval vonult a fák alatt, majd labdamétát, levélváltás-körjátékot, ,,Üsd a harmadikat!", énekes körtáncokat játszott és lejtett alkonyatig." A következő vasárnapokat is együtt töltötték, hol a legények sportpályáján, hol a szátoki szüreti mulatságon. A népfőiskola vezetőjének hétköznapjait ebben az időben a családlátogatások töltötték ki. Szerinte ez a népfőiskola szervezésének igen fontos feltétele volt.

12 De milyen is volt ekkortájt Tereske? A falu akkoriban alig több, mint ezer lelket számlált, s majdnem mindannyian katolikusak voltak. A település központja volt a Szátokból és Tereskéből álló körjegyzőségnek. A tulajdonosok jó földet művelhettek a falu határában, bár 1945 előtt ezek túlnyomó része a falu három nagybirtokosának, Barcza Lajosnak, Huszár Lászlónak és Szmrecsányi Gyulának a kezében voltak. A község legtöbb családja a földosztást megelőzően 4—12 holdas kisbirtokokon gazdálkodott és többnyire csak a saját szükségleteire termelt. Tgen sokan végeztek napszámosmunkát a helység földbirtokosainál például Barcza Lajos híres törpegyümölcsösében, vagy az aratás idején Huszároknál. A korán kemény munkára fogott-szoktatott leányok mindezek ellenére lelkes tagjai voltak a falu 1937. november 7-én alakult katolikus leánykörónek (KALÁSZ-kör). Csak érdekességként említendő, hogy a kör alakuló ülésén ott volt Zilahy Lajos író és családja is.

13 A későbbi népfőiskolás leányok a helyi KALOT-körrel együtt igen sok ünnepségen szerepeltek, sok színdarabot adtak elő, mint például a ,,Sári bíró", ,,A vén bakancsos és fia, a huszár", a ,,Gyónási titok", a „Tanító", ,,A szakadék", ,,Az igazmondó juhász", a ,,Ludas Matyi", a ,,Bíró uram újra nősül", stb. Igen szívesen emlékeznek a volt KALÁSZ-tagok a község első ismert írásos említése 700. évfordulója alkalmából 1943-ban rendezett jubileumi műsorra, melyet 1944-ben Balassagyarmaton, 1947-ben pedig a romhányi svédmagyar találkozón is előadtak.

14 Feltétlen említést érdemel, hogy KALÁSZ-kör két világháború közötti tevékenysége szervesen beépült a népfőiskola programjába. Maga az egyesület olyan kedvelt volt tagjai körében, hogy azok, akik az egyesületi tagok közül népfőiskolára is jártak, ma már inkább csak az előbbi tevékenységükre emlékeznek. Sőt, egyesek emlékezetéből az a tény, hogy ők népfőiskolára is jártak, szinte teljesen kihullt és csak hosszú „emlékidézések" után bukkant fel újra beszélgetéseink során.) Ezen kis kitérő után térjünk vissza az eredeti kérdéshez : miért tartotta olyan fontosnak Szabó Gábornó a falu valóságos helyzetének megismerését? Erről hadd idézzem saját sorait:,, Az igazi népfőiskola nemcsak a leányokat,hanem a népet is sugárkörébe vonja. Ismernünk kell tehát a valóságot, hogy hiába hívogatjuk a SZOROS-ban lakó leányokat, mert szegényes otthonukból mezítláb semmi hívásra sem hajlandók eljönni, hogy a Eőutcán lakó leányokkal lenézessék magukat, saját cipőnknek is tönkre kell mennie a PINCESOR sarában, hogy belássuk: a leglelkesebb leány sem küzdheti le a novemberi csatakot csizma nélkül, el kell látogatnunk a KISKŰT mély völgyébe, a (TELEK) házsorai közé, hogy azokat a társadalmi ellentéteket megismerjük, mely a falusiakat elválasztja, rótegezi ós a népfőiskola munkáját nélkülözhetetlenné teszi."

15 A háború utáni nélkülözések közepette, „amikor egy pohár tej egy karéj kenyér és egy vasúti utazás elérhetetlen álomnak tűnik fel néha", anyagi támogatás nélkül, kezdetleges eszközökkel kellett életre hívni a népfőiskolát. A beiratkozási díj, az inflálódó pengő viszonyai mellett, mindössze 100 pengő 330