Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Földi István: A „Tereskei Leánynépfőiskola” története 1945–1946

is akart tanítani, e tárgyak gyakorlására viszont a terület nem volt alkalmas. Végül is egyetlen olyan hely volt a községben, amely minden igényt kielégíthetett — mégpedig a Huszár-kastély és annak parkja. A kastélyban ugyanis tíz üres szoba volt, s ezeknek csak egyikét lakta már ekkor is Szabó Gáborné. A kisebb ebédlő szertár, a nagyobb pedig előadóterem céljára látszott alkalmasnak. A tizenhat holdas parkban két kert is volt, de csak az egyiket használták, a szaporítókertet viszont nem. A parkbeli tó öntözésre is alkalmas volt, a közelében pedig méhesház is állt. Ezen információk birtokában az elöljáróságot egyhangú döntés alapján felhatalmazták, hogy tárgyaljon özvegy Huszár Lászlónéval* A falu vezetése 1945. szeptember 10-én kelt határozatában már arról számolhatott be a F. M. Mezőgazdasági és Kertészeti Újjászervező Csoportjának, hogy a tárgyalások eredményre vezettek, és özvegy Huszár Lászlóné az üres helyiségeket felajánlotta a népfőiskola részére. (Egyébként a kastély kisajátítása ekkor már folyamatban volt.)

5 Külön megköszönte az elöljáróság a támogatást Somogyi Imre képviselőnek, és ígéretet tett arra, „hogy a népfőiskolát a legnagyobb megértéssel mindig támogatja, és támogatni fogja, és kitüntetésnek veszi, hogy ilyen iskola a községben létesítést nyer."

6 Ekkor tehát a népfőiskola működéséhez rendelkezésre állt egy szertár, egy előadóhelyiség, egy helyiség konyha céljára, a főiskola vezetőjének lakása, a gyakorló terület, ekörül a baromfi- és sertésólak, az istálló és a méhes (kaptárak nélkül).

7 Bár a képviselőtestületi határozatban megemlítik, hogy Szabó Oábornó a felajánlott feltételekkel elégedett volt, ennek ellenére a népfőiskola első félévéről szóló jelentésében Szabóné mégis ezt írta: ,,Leánynépfőiskolánknak egy falusi parasztházban keUene működnie." Néhány sorral alább bővebben is kifejti erre vonatkozó elképzeléseit:,, Az ideális leánynépfőiskola egy tágas szobából és konyhából álló mintatájház lenne baromfióllal, disznóóllal, veteményeskerttel, a házban pedig szövőszékkel, varrógéppel, könyvtárral, vagyis mindazokkal a szerkezetükben korszerű és külsejükben a táji néphagyománynak megfelelő berendezési tárgyakkal ellátva, melyeket az átlag falusi asszony is megszerezhet, előállíthat családja segítségével. Itt a növendékek egy naptári év leforgása alatt megtanulnák az összes háztartási és házkörüli munkák külömb elvégzését."

8 Történeti előzmények Mielőtt a leánynépfőiskola működéséről olvasnánk, érdemes megismerkedni — a terjedelem megszabta korlátok miatt csak vázlatosan — a népfőiskolai mozgalom rövid történetével. Kezdetei a korán polgárosult, erős és öntudatos parasztsággal rendelkező Dániából indultak ki. N. F. S. Grundtvig (1783—1872) népfőiskolákra vonat kozó nézeteit részletesen Skolen for Livet (Az élet iskolája) című művében fejtette ki. Szerinte a népfőiskolai nevelés alapja a békés, derűs életszemlélet és hazai történet, mint a nemzeti és vele az egyéni, öntudatos tevékenység meghatározója és irányítója.

9 Követői az ő eszméi nyomán alakították ki a skandináv népfőiskolák rendszerét, amely bármely társadalmi osztály fiataljait, de elsősorban a paraszt fiatalságot képző-nevelő inrózmény lett. Otthonos, bensőséges légkört, demokratikus tanár—diák közösséget teremtettek és olyan ismeretek nyújtására törekedtek, melyek révén hallgatóik a családi, társadalmi és állami közösségek, az emberiség teljes értékű tagjaivá válhattak. Az első népfőiskola 1844-ben jött létre a dániai Röddingben. A dán példa nyomán több észak- és közép-európai 328