Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Bozó Gyula: Tizen

A szervezett foglalkozások a szovjet kiképzők érkezése után kezdődtek. A munkát érdekesnek, a feladatokat könnyen elsajátíthatónak ítélte. A morze kivételével megtanult mindent. Az aknák neveit, kezelésüket, a robbantási technikát. Az apró alkatrészek egymásba illeszthetősége elámította. A robbantásoktól kezdetben tartott, a magyar hadseregben ilyen irányú kiképzést nem kapott. Később aztán megszokta, s az országutakon és a mezőkön, ahol az aknák telepítését gyakorolták, már hidegvérrel foglalatoskodott a veszedelmes eszközökkel, s végül kiválóra teljesített ezen a téren. Szép időben, virágos réten folyt az oktatás. A foglalkozásokra csoportonként vonultak, ugyanúgy, mint az étkezdébe. A gyakorlóteret, mely a tó mellett terült el, különösen megkedvelte. Pihenőkor hosszan elnézte a fodros hullámokat, amelyek játszadozva közeledtek feléje. Ilyenkor nyugalom árasztotta el, egyfajta békességtudat minden iránt, amit maga körül látott, ami még számított neki. A politikai előadásokat kedvelte. Kérdések özöne foglalkoztatta. A hallottakon hosszan gondolkozott. Hasonlókat mondtak már neki otthon, falujában, sőt a hadseregben is. Akkor azonban túl nagy jelentőséget nem tulajdonított a tanácsoknak, amelyek elsősorban az oroszokhoz történő átállásra biztattak, s az eszméknek sem, melyeket idegennek érzett és távolinak tartott saját maga elképzeléseitől. Most azonban megérezte; másról, többről van szó. Ez már realitás, maga az élet. Meggyőzőek voltak az érvek, s ő bizton hitte; az előadók igazat beszélnek. Odafigyelt a hangsúlyokra, a megkülönböztetésekre, a jelentőségteljes szünetekre. Jó érzés töltötte el ilyenkor, s könnyű kis melegséget érezve valahol belül, hazagondolt. Üj életet képzelt el ezután már otthon. Az előadókat először egy idegen vallás hirdetőinek gondolta. Nemigen értette meg, mit beszélnek. Gondjai támadtak az idegenül hangzó kifejezésekkel. Sokat tépelődött magában: ,,Mi az hogy szocializmus, kommunizmus, forradalom, és proletárdiktatúra?" ,,Mit akar a jobboldal meg a baloldal?" Kérdezni nem nagyon mert, csak valamivel később, mikor tapasztalta, hozzá hasonlóan másoknak is gond a tanulás. Néha elbizonytalanodott. Több mindent nem értett meg elsőre, s volt, amit később is csak részben fogott fel. Nem kevés szót, kifejezést itt hallott életében először. De mikor a demokrácia lényegét magyarázták, úgy vélte, a szívéből beszélnek. Mikor a szabadságról esett szó, fellélegzett. Tüdeje nagyobbá vált, több levegőt tartott benne. Ez lenne az igazi, szabadnak lenni

6 Nem rövid távon, átmenetileg, hanem véglegesen és teljesen. A népi egység fogalmát nem nagyon értette, ennélfogva nehezen fogadta el. Mikor ezeken hosszan gondolkodott, valósággal belefáradt, s megfájdult a feje a nagy töprengésben. A földosztásról hallva, széles mezők jutottak eszébe, meg szántóföldek. A szülei kis parcellái, melyek olyan messze estek egymástól, hogy alig lehetett kivárni az odaérést. Meg a szántás, kaszálás, a kapálás gyötrelmei, s az esőt óhajtó rögök, barázdák. Náluk, a hegyes vidéken, ahol görbe minden, a föld nehezen engedelmeskedik. Sokat kíván és keveset ad. A kétségei most már a gyakorlati megvalósíthatóságra vonatkoztak. Arra, hogy az egyre inkább reálisnak tűnő érvek, elméletek és gondolatok hogyan tudnak majd később, a háború után rendet teremteni az önmaga körül oly bonyolultan forgó világban. Rend vagy annak árnyéka, igazság vagy az igazság nak csupán egy kicsi része valósul-e meg a későbbiek során? Ezt önmagában nem tudta eldönteni, s a néhány társával történt beszélgetésektől sem lett okosabb, így a bizakodás és a kételkedés együtt maradt meg benne. A magyar származású fiatal szovjet főhadnagy Beszédes Antal tartotta az utolsó foglalkozást. Közölte, a csoport fedőneve ,,Rómeó", parancsnoka Lebo274