Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Praznovszky Mihály: Egy kisvárosi értelmiségi életmódja és tárgyi világa a századfordulón

Régiséggyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeumra és a Nógrád megyei múzeumra hagyta, előnyt biztosítva a Nemzeti Múzeumnak a válogatásban. 1911 nyarán Nagy Géza múzeumőr jött el Szécsénybe, ahol több napig állította öszsze a leltárt, majd az anyagot azonnal magával is vitte. Ezért volt csak néhány szórvány maradék a hagyatékban.

20 Alapítványokat tett különböző célokra. 6000 koronás „Pintér János" alapítványt tett édesapja emlékének adózva az etesi, kishartyáni, sóshartyáni tanítóknak. Ugyanilyen értékben tett alapítványt a szécsényi felekezeti iskolák tanítóinak, 1000 koronás alapítványát kapta a szécsényi szegényház és kórház. Jelentős készpénzt hagyott oldalági rokonaira (édesapja, édesanyja leszármazottairól van szó), Ivánka Endre keresztfiára, keresztlányára, cselédeinek (sajnos a számukat nem mondja el, csak így említi: mindegyik kap 200 K-t, Ocsovay József kocsisa pedig 300 K-t s a Kölesparton lévő 400 négyszögöles földet is.) f Tárgyai közül sokat elajándékozott, Pokorny Pálnak adta a vadászfegyvert a hozzátartozókkal együtt, valamint Kubányi Lajos Taligás című kçpét. Szontagh Antal (Szontagh Pál unokaöccse) örökölte összes pipáját, a pipatartót és a szivarszívóit. Gróf Pejacsevich Mikó Endre kapta a Grassalkovich szekrényt^ benne lévő régiségek nélkül. (Ezek szerint több volt mint ügyvéd—kliens kapcsolat köztük, barátok lehettek.) Az összes olajfestményét megtartotta, azokat a könyvtárban kellett elhelyezni. S végezetül minden házbeli ingóságát és maradék ingatlanát el kellett árverezni. Tehát gyakorlatilag semmi sem maradt meg a berendezésből, elérte a sors ezeket is. Az így befolyt pénz egy részéből alapítványt tett nővére nevére a szécsényi polgári leányiskola létrehozása érdekében. Summázat Dolgozatunk elején utaltunk az ilyen jellegű kutatások kezdeti állapotára, így nem is helyénvaló olyan általánosítások megfogalmazása, amelyekhez mindenképpen nagyobb számú példára van szükség. Ám mégis meg kell említeni Hanák Péter egyik tanulmányát, amelyben ugyan a fővárosi polgári lakáskultúrára vonatkozó kutatásait írja le, de egyes megállapításai a mi esetünkre is érvényesek.

21 Megállapítja, hogy a „középosztályi lakás átlagos nagyságát 3—4 szobás alaptípus határozza meg. ..". Űgy tűnik, ez az a méret (kb. 100—150 m

2 alapterület), amely az ideális és elviselhető életkörülményeket biztosította. A lakás belső felosztásában különbséget tesz a magánszféra, a reprezentációs tér és a szolgálati szféra között. Ez Pintér Sándor lakásában is kimutatható, mégha nem is tisztán, hiszen a hálószoba, a szalon helye egyértelmű, egyedül a cselédszoba léte bizonytalan, de feltételezhető, hogy a konyhában vagy a kamrában lehetett a bentlakó cseléd számára a hely. Ami a lakásbelsőt illeti, a Hanák Péternél felsorolt példák (azonos társadalmi jogállás esetén) megegyeznek a szécsényi ügyvéd lakásával. Nemcsak a bútorok típusát, de azok zsúfolt elhelyezését illetően is. Az általa kimutatott, a családfőnek járó ún. dolgozószoba, férfiszoba vagy úriszoba szintén jelen van itt, mégha öröklött módon a népi építkezéshez és életmódhoz jobban alkalmazkodó udvari házban. Ami viszont alapvető kérdését illeti, hogy t.i. „milyen lehetett az élet, nem módja és minősége, hanem az életérzés a polgári otthonban" nem tudunk egyértelmű feleletet adni Pintér Sándort illetően. Hanák Péter úgy véli: „A reprezentációt szolgáló forma és struktúra elnyomta, elnyelte a funkcionalitás 238