Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Kosján László: Losonc és Balassagyarmat vitája 1890-ben a vármegye székhelyének áthelyezése kérdésében. I. rész

rosom szellemi emelkedését, és anyagi jólétét. Részt is vettem a múltban városunk alkotásában és még sem akarom, hogy jövő emelkedésünk B. Gyarmat városa történelmi jogai megsemmisülésével történjék és a megye székhelye roppant anyagi és talán soha sem vissza pótolható áldozatunk árán hozassék városunkba." Meg is indokolja, hogy miért gondolja így: „tíz hold belső telket s a rajta fekvő épületek értéke a mely összeg meghaladni fogja az ötvenezer forintot. Ha már most hozzá vesszük, hogy a város a pesti hazai takarékpénztárnak jelenben háromszázezer forinttal adósa, e két tétellel ki van merítve a város összes vagyon értéke. így tehát inkább akarok egy tehermentes rendezett tanácsú várost, mint vagyontalan községet megye székhellyel." A lap ezen számában nem véletlen, hogy a következő cikk is érinti a vármegyevitát, pedig az április 13-i rétsági vasúti értekezlet a címe az írásnak, A megbeszélés tárgyát a Verőce — Balassagyarmat — Losonc vasútvonal megépítése képezte. Itt megfogalmazódott, „...hogy megyénk belső részei és a székváros Budapesttel valahára összeköttetésbe hozassanak

3

..." Az értekezleten résztvevő Szontagh Pál fontosnak tartja ezt a vasútvonalat is, de a megvalósulásban már előbbre tartó Aszód — Balassagyarmati vasútvonalat támogatja annál is inkább, mivel ez a megyét középen szelné át, s úgy több község jó közlekedésbeli, csatlakozási lehetőségét is jelentené Balassagyarmathoz. Tehát felbolydult a megye politikai elitje, minden rendezvényen, megbeszélésen téma lett a vármegyeszékhely áthelyezésének kérdése. Nemcsak a leendő vasutak megbeszélésén, de az egyházi jellegű összejöveteleken is, mint ahogy erről is tudósítanak a lapok. Április 27-én jelentek meg legközelebb a lapok. A Losoncz és Vidékében

6 amelyben meghirdették a vármegye székhelyének áthelyezését, a címlapról lekerült a kérdés. A lap első oldalán valószínűen nem véletlenül Losonc kulturális fejlődéséről szólnak a tudósítások, kiemelve Török Zoltán polgármester szerepét. A második lapon ezután szerkesztőségi cikk foglalkozik a székhelykérdéssel. Két mozzanatot emelünk ki ebből. Az egyik a történelmi jog kérdését taglalja a következőképpen; „történelmi jogokat emlegetni, a Magyarország mai fejlődése korábban a történelmi jogra építeni nem egyéb, mint merő tagadása a fejlődésnek. Hiszen ez alapon Gömörmegye székhelyét nem lehetett volna Rimaszombatra, a jászberényi székhelyet Szolnokra, Csongrádmegye székhelyét Szentesre, és így tovább áttenni, hiszen akkor ma is Székesfehérvárott, vagy Rákoson, vagy mondjuk Pozsonyban kellene Magyarország székhelyét fővárosát keresnünk és így tovább. Általában a nemzet újjá alakulása sem történhetett volna meg. No hiszen, szépen is állnánk. De úgy látszik, igen erősen kísért a régiség penésszaga ott a megye alsó részén, amely iránt ott többeknek igen ínyükre van

6 Mi nem szeretjük a penésszagot semmiféle alakban." A másik kiemelendő mozzanat újra a vitastílus problémája. A losonci újság ezt így fogalmazza meg: „Van még egy cikk a „N.L." 16-ik számában, mely szintén a fölvetett témát tárgyalja tajtékzó dühvel, tehát higgadt komolyságnak teljes hiányával s a tisztességről való teljes megfelejtkezéssel. A szemérmetlen, szerénytelen, éretlen nagyzási mánia, szemérmetlen és jogtalan merénylet szavak és kifejezések, valamint egy csinos átok mutatják, hogy a czikk posványa tiszta helyről nem bugyoghatott föl. Ily hangú s annyira rosszakaratú ferdítésekkel hemzsegő vitatkozás még élő beszédben is magas fokán áll az ízetlenségnek, hát még kinyomtatva

6 Mit szólnak ehhez Pongrácz György és Sréter Alfréd urak, hiszen a múltkori czikk, melyet megróttak, valóságos templomi zsolozsma a mos203