Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Kosján László: Losonc és Balassagyarmat vitája 1890-ben a vármegye székhelyének áthelyezése kérdésében. I. rész

tárnákhoz viszonyítva. No hát Losonczon így nem tudnak vitatkozni. Losoncz nem megy bele a pocsolyába egyik-másik ízetlenkedő b. gyarmati styliszta incselkedésére. Mi vitatkozunk, akivel érdemes, de akinek modora mélyen alatta államivett társadalom követelményeinek, azzal szóba sem állunk У A Nógrádi Lapok és Honti Híradó ellentótben a Losoncz ós Vidéke által tanúsított szinte „érdektelenséggel" — az imént idézett cikk mindössze egy hasábot töltött ki — megnövelt terjedelemben jelentkezett április 27-én.

7 Jellemző, hogy alap tárcája Nógrádmegye székházának 1835. évi felavatásáról indít sorozatot, ennek első közleménye jelenik meg ekkor. A lap híreinek legtöbbje is kapcsolódik a közvéleményt annyira foglalkoztató kérdésekhez. Az apró hírek egyike Zichy grófnő látogatásáról tudósít. Most igazán fontos az a megjegyzés, miszerint a grófnő „kis városunk irányában mindenkor élénk érdeklődést mutatott. ' ' A fontos kis hírek mellett más szempontból érdekes a vezércikk Pajor István tollából. A székhelykérdés című írása igyekszik Pongrácz György érveit megcáfolni. Nagy Iván történeti érveit gyűjti csokorba, majd a geográfiai szempontot értelmezni másként, azt állítva, hogy a népesebb települések egyenlő távolságra vannak Balassagyarmattól és Losonctól, persze nem veszi figyelembe, hogy a korszak leggyorsabb közlekedési eszköze a vasút. Egyetlen megfontolandó szempontot vet fel, mégpedig a következőt, „részemről azonban úgy vagyok meggyőződve, hogy nem létezik Magyarországon olyan kormány amely közgazdászati szempontból előnyül tekintené azt, ha törvényesen fennálló vármegyei központ, végpusztulásnak adatnék.'" — Balassagyarmat tehát érzi, hogy a város számára sokat jelent a vármegye székhelyének lenni, mint azt már az előzőekben is megfogalmazták. Folytatjuk a lapszemlét, az előzőekben már megismert, Szontagh Pál általvezetett bizottság felhívása olvasható a május 2-án Balassagyarmaton tar tandó megbeszélésre invitálja az érdekelteket. A megyebizottsági tagoknak szóló felhívásban pedig közlik, hogy mindannyiunknak elküldték Nagy Iván írását, amelyben a felhívást idézve „Utalunk a vármegye múltjára, fejlődésének történelmére és trandícióira, melyek B. Gyarmatot már 600 év előtt a vármegye székhelyévé jelölték ki. .." Ezen lapszámban is tudósítást találunk az Aszód-Balassagyarmat közötti vasútról. Természetesen nem véletlenül lett egyszerre fontos kérdés a sajtóbeli tálalása. A szerkesztő Horváth Danó is megszólal, újra válaszolva Pongrácz György világos írására. Magyarázkodik ugyan, de a személyeskedést továbbra sem tudja elkerülni Pongráczal kapcsolatban. Ezután még három írás foglalkozik a témával. Hangvételük vagdalkozó, s az egyikük így fejezi be mondandóját : ,, ... Végül még csak azt jegyezzük meg, egy társadalmi lapnak oly jogfosztó politikát írni, mint a Losoncz és Vidéke társadalmi lapunk ír, nemcsak nem szép, nemcsak nem illik, de nem is szabad." A következő hét tudósításai már konkrét eseményekről szólnak, hiszen április 28-án volt az-az értekezlet, amelyet a Losonc-pártiak hirdettek. Azonban a Losoncz és Vidéke május 4-iki száma nem ezzel kezdi tudísítását. Vezércikke Losonc város és Losonc-Tugár község oly régóta esedékes egyesülését adja hírül. Tehát Losonc városa lélekszámban máris megelőzte Balassagyarmatot. A két, már régen összeépült települést közigazgatásilag is egyesítették tehát. 204