Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Kosján László: Losonc és Balassagyarmat vitája 1890-ben a vármegye székhelyének áthelyezése kérdésében. I. rész

követeli, hogy az ő kedvéért és érdekeért más városokat tönkretegyünk, hogy a történelmi dolgokat felforgassuk, a hagyományokat összeromboljuk, tehát nyugalmat feldúljuk — szóval ezen nagy érdekeket odadobjuk egy kis városka szemérmet len aspirációinak." A vagdalkozást azzal folytatja, hogy Losonc néhány község számára elérhetetlen, mert túl messze fekszik, írja egy akkor még vasúttal sem rendelkező település képviselője. Később lekicsinylő kijelentéseket tesz a cikk írója Losonc kultúrájára, iparára, pénzintézeteire. Bár igaz, hogy lakossága ugyan 1890-ben 1500 fővel kevesebb, mint Balassagyarmaté, de még ez évben egyesül Tugárral, amellyel már régen teljesen összeépült, így ez az érv sem helytálló már. Az érvek és módszerek már ismeretesek az április 20-i lapból, azonban további érdekességeket, a tárgyalt kérdés szempontjából fontos tudósításokat olvashatunk, így megtudjuk azt, hogy jeles városi férfiak elutaztak Szontagh Pálhoz Horpácsra, hogy felkérjék legyen az önmagukat „...a történelmileg meggyökerezett megyei állapotok pártja részéről szószólója. .. " döntenek arról, hogy a losonciak által összehívott április 28-i megbeszéléssel szemben ők május 2-ára gyűjtik egybe híveiket. A lap közli még gr. Zichy Ferenc főtárnokmester balassagyarmati látogatásának krónikáját is. A hatalmas földbirtok szeniorjának egy mondatát idézik: „mindent kész vagyok elkövetni, hogy Balassagyarmat fejlődési létfeltételeitől meg nem fosztassanak. . .", majd így folytatják a tudósítást,,. . . hogy itt ő exellenciája vármegyei székhely tapintatlanul megbolygatott kérdését értette az több mint világos." A tudósítást pedig így fejezik be: ,,. . .jó mondás tehát búcsúszózatul városbíránk szava, hogy az isteni Gondviselés a senior gróf úr ő nagy méltóságát családját, városunk, vármegyénk s a Haza javára az emberi kor legvégső határáig jó erő és egészségben éltesse." Felvonultatták tehát az egyik legnagyobb pártfogót is. Bár már az április 20-iki lap harmadik oldalánál tartunk, eddig másról sem írt a lap, mint a székhely kérdéséről. Sréter Alfréd cserhátsurányi földbirtokos régi nemesi család sarja, a szerkesztőséghez küldött tárgyilagos levelét közlik ezután. Elsősorban megyebizottsági tagtársaihoz szól, világosan érvel, elsősorban Balassagyarmatért aggódik, és így agitál, ,,. . .dehát . . . a megye akarhatná-e egyes város érdekében kifosztani Balassagyarmatot és vidékét^ Nem ezerszer nem. . ." — ,,.. .Mi egy megye, egy hazának fiai nem lehetünk annyira önzők, hogy mintegy egymás szívveréséből akarjunk táplálkozni, létérti küzdelem any* nyira csak ott fajulhat, ahol a míveltség, az emberi, a polgári összetartozandóság eszméje és tudata hiányzik." „Kívánatos, hogy Magyarországon erős jómódú városok keletkezzenek, de ezt csak az ipari fejlődés, kereskedelem és mívelődés biztosítja; és mi azt hisszük, Losoncz fejlődésének ezen alapja meg van. Mi örülni fogunk haladásának. E megye összes lakossága kész culturai és előretörő munkásságában Losonczot ahol csak lehet támogatni. Az azonban sem ez ország sem e megye, sem egyetlenegy önzetlen hazafi előtt sem lehet kívánatos, hogy midőn Losoncz fejlődésének csak mellékes, csak részben eszköze az összes közigazgatási törvénykezési pénzügyi tisztviselőség átvitele, akkor B. Gyarmat és vidéke, melynek ezen tisztviselőség nem csak fejlődési, hanem megélhetésének eszköze, létének fentartója ezáltal tönkretétessek" Ezután a losonci Petyko Imre április 16-án Losoncon kelt levele következik. Azzal kezdi: „Losonczon töltöttem örömmel telt fiatalságomat, itt éltem át áletem delét s arra vagyok utalva, hogy itt haljak meg, s így tiszta szívemből óhajtom vá202