Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Kosján László: Losonc és Balassagyarmat vitája 1890-ben a vármegye székhelyének áthelyezése kérdésében. I. rész

sokkal könnyebben juthat Losonczra, mint a, megye délnyugati részében lévő mostani székhelyre. A losonczi, gácsi, füleki járások közvetlenül Losonczra gravitálnak, a sziráki járás a vasúti összeköttetés folytán szintén ide vonzódik, valamint a szécsényi járás egy jó része is természetesnek találja Losonczot székhelynek s könnyebben is odajuthat. ' ' Losonc a korszakban ténylegesen létező előnyeire építve fogalmazza meg a következő tételét: „Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a megye központi tisztviselőinek is szellemi és anyagi érdekeik sokkal inkább Losonczot teszik kívánatossá." Ezután fogalmazza meg Losonc város érdekeit: ,,a megye székhelyének áthelyezése magával vonná a törvényszék és pénzügyi igazgatóság áthelyezését is. Ennek hatását pedig abban látja, ,,hogy micsoda új érdekeket keltene Losoncz irányában az új helyzet megyeszerte, könnyű felfogni. Szellemi súlya erősen növekednék, de egyszersmind anyagi helyzete is nagyban javulna." „Az eszme Losonczot Nógrádvár megye székhelyévé tenni, nemi elszigetelve áll városunkban, megyénkben legtöbb nagy befolyású férfiai emellett foglalnak állást." Mindezért pedig Losoncz áldozatokra is képes és hogy milyen jelentősége, azt már írásunk elején idéztük. Ugyanezen a napon április 13-án jelent meg a Nógrádi Lapok és Honti Hiradó c. lap Balassagyarmaton.

2 A lap ügyes szerkesztői fogással Szontagh Pál tekintélyes közéleti személyiség, főrendházi tag nyílt levelét közli az első helyen: „Véletlenül kezembe került itt a Losoncz és Vidéke című hetilap f. évi április 6-iki száma" — kezdi írását Szontagh Pál, majd igen élesen folytatja. „A háború nekünk a történelmileg meggyökerezett megyei állapot párthiveinek, ebben még nincs ugyan alakszerűén megüzenve, de a sereg már fel van szólítva gyülekezésre a határszélen. Mint — nagyot mondva — Európában, illetőleg a német — osztrák határon Muszkaország részéről ez már hirlapok szerint pár év óta folyvást történik." Aztán a következőképpen szólít föl. „Nézetem szerint tehát a szunyókálásnak mondjuk alvásnak részünkről is meg kell szűnnie. Ébredés a kötelességünk elsősorban. Ébredjünk Hát^" Azért fordult levelével a szerkesztőhöz, állítja, hogy „ezen ébresztés eszközlésére" felszólítson, majd így folytatja: „A módozatokat javaslatban hoznom úgyhiszem nem szükséges, egy elterjedt hetilap elismert ügyességű szerkesztőjének." Végül így fejezi be „A losonczi tuba megzendült, ez szolgálhat nekünk legjobb útmutatóul." A szerkesztő Horváth Danó lábjegyzetben fűz a levélhez a következőképpen : ,,... nagy köszönettel vesszük Szontagh Pál úr О nagyméltóságának ezen levelét, mert megvagyunk győződve, hogy О — a történelmileg meggyökerezett megyei állapot párthíve— méltó tolmácsolója, szószólója és hivatott képviselője. Meg lehet győződve őexellenciája, hogy az igaztatlan és jogtalan támadás elől nem fogunk kitérni. Ébren vagyunk és cselekszünk. Szerk." Szontagh Pál levele, amelyben „ébresztem" próbál az érzelmekre igyekszik hatni, és ezért igen ügyes szerkesztői fogással a,, történelmileg meggyökeresedett állapotok" hívei — ahogy önmagukat később is nevezik — „ébren vannak" és már cselekszenek is, hiszen a lap teljes első oldalát a vármegyeszékhely kérdésének szentelik. Felkészülésüket mutatja, hogy szinte már az aznap megjelent újság érveire válaszolnak, mégpedig a következőképpen: ,,...a losoncziak és vidéki barátaik erősen törik fejüket abban, hogy micsoda áldozatokat hozhatnának a megyei székház esetleges önköltségen leendő felépítésére, maguk is bölcsen belátván, hogy az ország és a vármegye financziális helyzete mellett oly 197