Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Kosján László: Losonc és Balassagyarmat vitája 1890-ben a vármegye székhelyének áthelyezése kérdésében. I. rész

Feltételes módot használtunk — miszerint első felhívásnak tekinthetjük az országgyűlési képviselők emlékiratát — ezt azért tettük, mert már az előző évben is történik néhány említés a losonci lapban a székhely áthelyezésének szándékáról, azonban a másik fél ekkor nem reagál. Sőt, mint értesülünk róla, már február 8-án Pokorny Gusztáv az azóta elhunyt polgármester felhívására egy „igen népes" magánértekezletet tartottak a városház nagytermében, ahol — idézve a lapot — ,,Pokorny Gusztáv elnöklete alatt Török Zoltán országos képviselőnk, a város képviselő-testülete, tanácsa, tisztviselői, s ezenkívül Losoncznak más hivatási köreibe tartozó értelmisége. .." volt jelen. Tehát a megye közvéleménye előtt ismert volt a losonciak mozgalma, de még mindig reagálás nélkül maradt. Sőt, az ország közvéleménye előtt ismert, Szatmár és Nagykároly is hasonló küzdelmet viv egymással, mint amilyen Nógrádvármegyében kezd kibontakozni. Térjünk vissza a 13-iki lapszámhoz és nézzük a további történéseket. Február 8-án fogalmazták meg azt az emlékiratot, amelyet a március 24-iki közgyűlés elé terjesztettek, s mint tudjuk április 8-án el is fogadtak egyhangúlag. A továbbiakban röviden ezt ismertetjük : Losoncz földrajzi helyzetét az emlékirat a vármegyében kezdvezŐnek itéli, majd rátér a város szellemi erejére, amelynek alapját virágzó tanintézeteiben, egyesületeiben látja, és ,,.. .e folyton építő, munkás, határozottan nemzeti irányba működő közszellemében...". E szellemi erő kisugárzását pedig megsemmisítő erejűnek véli azon ,,.. .nemzetiségi szárnypróbálgatásokra, amelyek e vidéken itt ott — habár mindegyre szórványosabban, de mégis felfel tünedeznek." Ezt követően Losonc gazdasági életéről szól a cikk a következőképpen: „Ami az anyagi élet-köröket illeti, ezek is olyan mértékben találnak városunkban biztos alapra, mint nem sok helyen" — jelenti ki magabiztosan a cikk írója, majd néhány tényt sorol föl, többek közt az ekkor már igen figyelemre méltó losonczi gőzmalmot és posztógyárat. A megyeszékhely Losoncra történő áthelyezése melletti tények felsorolását pedig ezzel fejezi be. „Meglátjuk ezeken kívül azt is, 1юду Losoncz egy közős hadseregbeli ezred székhelye s egyetlen rendezett tanácsú város Nógrádvármegyében." ... „Ilyen városnak, mint Losoncz, nem szabad megállni a fejlődés folyamában különösen akkor—érvel a cikk írója — ha a haladást magasabb érdekek követelik. „Ügy mint, „a nemzet, a vármegye s a város érdekeinek egész halmaza." Ezen érdekek halmazát a következő képpen részletezi a vezércikk: „Magyarországra nézve egyáltalán nem közönyös dolog, hogy Losoncz miként képes nemzeti missiójának az összes szellemi és anyagi érdekek körében megfelelni. Magyarországnak jól felfogott érdeke kívánja, iiogy Losoncz erősödjék, fejlődjék, hogy a város ne csak gátja legyen a szlávizmus terjedésének, hanem hogy a magyarság feljebb-feljebb nyomuljon s szellemével hódítson az idegen nyelvterületen, továbbá, hogy a középosztály Magyarországnak e legbecsesebb rétege, különösen oly hivatásszerű helyen, mint Losoncz, hatalmas lendületet nyerjen. . ." Majd így fejezi be ezt a gondolatot: „Losonczon a fejlődés feltétélei közül sok meg van, meg kell adni azt is, hogy a megye székhelyévé erősüljön." Mert „Mások már ma a viszonyok, mint hajdanán, ma a városok a nemzettest gócpontjai, a falvak községek nem teljesítik azon feladatokat, melyeket a székhely követélményei reá rónak." Ez utóbbi tétel, Balassagyarmat nagyközségi jogállására is utalás. Következnek ezután azon érvek, amelyek megfogalmazásuk szerint, „Nógádvármegye nagy többségének érdeke." Itt a már említett geográfiai szempontot fejti ki a szerző a következőképpen, „a vármegye legnagyobb része 196