Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Zólyomi József: Szendehely társadalma a XIX. sz. közepétől a II. világháborúig

gazdáktól béreljenek, vagy vásároljanak földet.

6 A megélhetési gondokkal küzködő berkenyéi németek, az 1750-es évek elején arra kérték a püspöki uradalom gazdasági irányítóját, a prefektust, engedélyezze számukra, hogy a Katalin puszta mellett lévő Szenthely-nek nevezett (a berkenyéi németek által Szende, Szenda névre keresztelt) határban, a Posta út, vagy Királyi út mellett, egy új falut létesítsenek. A prefektus örömmel teljesítette a berkenyeiek kérését, hiszen tartott attól, hogy az egyre rosszabbodó*gazdasági körülmények miatt, a németek többsége elköltözik a faluból, veszélybe kerülhet az uradalomnak nagy jövedelmet biztosító, a többnyire robotmunkában végeztetett erdőművelés, mészégetés. A püspök 1753. május 3-án kötött szerződést a berkenyeiekkel, amelyben engedélyezte Szende benépesítését, de kikötötte, hogy a falut Szendehelynek kell elnevezni. A szerződés szerint Szendehelyen 10 egész jobbágyházhelyet lehetett kialakítani. Az erdőműveléshez szükséges munkaerő számának növelését itt is a jobbágytelkek megfelezésével biztosították. A faluban így húsz féltelkes gazdaságba telepedhettek le a benépesítésre vállalkozó jövevények. Egy félházhelyre 11 hold szántóföld jutott, melyet a falu kialakulásától kezdve háromnyomásban műveltek. A berkenyeiek közül, 1753—1760 között tizennégy család foglalt el egy-egy féltelkes jobbágyházhelyet Szendehelyen, hat család pedig az ország más németek lakta területéről érkezett.

7 Szendehely betelepítését engedélyező szerződés zsellérekről, zsellér telkek ki-' alakításáról nem tesz említést. Ezt természetesnek tartjuk, hiszen a püspöki hivatal a berkenyeiek földínségét akarta kielégíteni a szendehelyi jobbágy telkek létesítésével. A levéltári források, összeírások arról vallanak, hogy az első zsellérek a telkes gazdákkal együtt érkeztek Szendehelyre. A zsellérek többsége Berkenyéről költözött át, de más vidékről érkező német családok is megpróbálkoztak itt otthont teremetem.

8 A Szendehelyhez tartozó Katalin puszta története — mészégető kemencéi, kocsmája miatt — a középkorba nyúlik vissza. A pusztán, a XVIII. század közepéig, mészégető munkások, az uradalom állatállományát őrző pásztorok laktak. Szendehellyel azonos időpontban, 1753-ban népesült be a puszta. A tíz megfelezett zsellérházhely első lakói evangélikus vallású németek voltak, akik erdei munkából, családonként juttatott egy pozsonyi mérő (600 n-öl) szántóföldből éltek. Letelepedésük feltételeként azt kötötte ki a püspök, hogy rövid időn belül a katolikus hitre kell áttérniük. 1753—1770 között több mint hatvan család élt rövidebb-hosszabb ideig a húsz zsellérházhelyből álló Katalin pusztán. Nyilván sokan ragaszkodtak vallásukhoz, inkább tovább vándoroltak, mintsem átkeresztelkedjenek. Az 1780-as évek elejétől a Katalin pusztai zsellérházhelyek folyamatosan a szendehelyiek tulajdonába kerültek, házasság, vásárlás révén.

9 Szendehely és a hozzátartozó Katalin puszta történetének vázlatos áttekintése után, dolgozatunkban a település tárdsadalmi rétegződését, összetételét kívánjuk részletesebben vizsgálni. Ahol a források lehetővé teszik, ott a társadalmi változások okait is feltárjuk. Tanulmányunk címében csak a XIX. század közepétől ígérjük a társadalom vizsgálatát, de a korábbi idők adatait is át kell tekintenünk ahhoz, hogy a változás méretét érzékelni tudjuk. A dolgozat szabott terjedelme a téma bemutatását csak a II. világháborúig teszi lehetővé. Ezért az 1945—1980 közötti időszak összegyűjtött és rendszerezett adatait csak kivonatosan közöljük. 176