Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Szvircsek Ferenc: Elfelejtett üveghuták

lajka látta el. A hamuzsírt szódával helyettesítő gyárak nátronüveget állítottak elő, szemben a káliüvegekkel. A szódával olvasztott üvegnek hátránya, hogy nem olyan tiszta, színtelen mint a káliüvegek, melyet hamuzsírból állítanak elő. Viszont a szódával készített üveg könnyebben és gyorsabban olvad, jóval olcsóbb mint a káliüveg. Ezeket e helyben megtalálható ffl. beszerezhető nyersanyagokat olvasztották össze magas hőfokon a tégelyekben a huták kőből épített kemencéiben. Termékeit nézve a mellékelt képen látható három palack két különböző formát mutat, de mégis a hutatechnika legjellemzőbb vonásait fedezhetjük fel rajtuk. Oldal és talpfala vastagsága és egyenetlensége, az üveg piszkosfehér színe és az alapanyagok szennyezettségén túl a fúvás során hevenyészetten kialakított forma használatára utal. A palackok véleményem szerint az öblösüvegkészítés kísérleti szakaszában készülhettek. Az első üveg hengeres testű, tölcséres szájú, összeszükülű nyakú. Fiolának is tarthatnánk, bár kezdetben csak olyan kisméretű palackot értettünk alatta, amelyeket kizárólag párlatok, illatszerek, illó olajok stb. tárolására készítettek. Ma már leszűkült értelemben használjuk a fogalmat. A másik két üveg egészen rendkívüli darab, szögletesen lapos aljú, hasáb alakú, vastag, rövid nyakkal ellátott. A szájnyílás körül keskeny peremszegély kiképzést találunk. Színe sötétzöld. A hutákban formába fúvott, szögletes testű, plasztikus díszítésű tárgyakat funkciójuk alapján gyógyszeres üvegcséknek tekinthetjük. Valószínűleg a hutát palacküvegek készítésére építették. A huta volt mesterei ősi stílusban'dolgoztak, azzal a technikával, amellyel az üvegfúvás valamikor megindult. A tárgyak primitívnek mondható formája, durva kivitele, az egyszerű díszítés mely csak az anyag adta lehetőségek, a hutatechnika határain belül mozog —- ha nem tudnánk biztosan, hogy ezek az üvegek a 19. sz. végéről valók — besorolhatók lennének a magyar üveggyártás korábbi századi emlékei közé. A csókási hutának ismereteink szerint szalmaláng életet tulajdoníthatunk. A gazdasági válság és az alapítók életében bekövetkezett változások bénítóan hatottak az éppen csak gyökeret vert üveggyárra. 1874-ben meghalt Jeszenszky Samu. Az Első Magyar Üveggyár Rt. 1873-tól csőd alatt volt. Nem véletlen tehát, hogy egy kéziratban meglévő statisztikai jellegű megyei összefoglaló mű (amely valószínűleg 1874—75-ben íródhatott ) Csókás pusztáról már csak ezt közli: ,,.. .Földje ugyan silány, itt Jeszenszky és Both Családok üveggyárt kőszén égetésre állítottak, de az pang."

30 Bóth Ernő aki Pálfalván földbirtokkal rendelkezett, 1875-ben már Szalmateres térségében folyamodott bányajogosítványért.

31 Az üveggyártással való kapcsolattal nem hagyott fel, mert Csókás után Zlatnón tűnik fel, mint gyárigazgató 1877-től 1884-ben bekövetkezett haláláig.

32 Telkes Simon monográfiájában nem közli a gyár megszűnésének idejét, csupán csak arról írt, hogy az 1894-re megszűnt — a bécsi kiállításon szereplő három gyár közül — a,,Csókái" üveggyár is.

33 A csókási üveghuta, vagy nevezhetjük gyárnak is, végleges megszűnésének idejét több forrás egybevetése alapján 1877-re tehethük. Először is azért, mert 1877-től Bóth Ernő az üveggyártást ismerő és értő szakember Zlatnón van, másodszor azért, mert amikor 1879-ben Mescha András nagykürtösi bányatulajdonos élére állt annak a mozgalomnak, amely üveggyárat kívánt 165