Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Szvircsek Ferenc: Elfelejtett üveghuták

létesíteni Nagykürtösön, már nem említették a megyei gyárak között a csókásit. Idézzünk a megyei lapból: „.. .Olcsó és jó üveget kell készítenünk, ha az iparágat jövedelmezővé akarjuk tenni. Megyénkben Kossuch János kezelése alatt lévő szinóbányai üveghuta, a Zahn örökösök tulajdonához tartozó zlatnói huta, a Kuchinka féle szamotercsi, a Csirke (Zunke-Sz F.) a farkasfalvi (Farkasvölgyi — Szí

1

.) huták életét inkább lézengésnek mondhatjuk, mint biztos jövedelem forrásnak. Ezen hutákban az üveg drágán termelhető. Oka ennek az, mert a jelzett huták még a kellő üveganyaggal sem rendelkeznek, a kemencéket dárga fával fűtik, s az üveg szállítás a nagy távolság miatt nehéz." A nagykürtösi gyárat „Indireckt Feuerrung" azaz gázfűtéssel tervezték volna megépíteni.

34 Mescha András terve azonban nem valósult meg, ugyanis 1886. április 9-én elhunyt.

35 Nagykürtösön végül is csak egy homokmosó épült fel 1903-ban

36 De nézzük tovább az események alakulását a csókási pusztán. 1874. március 9-én kötött szerződés szerint az andrásfalvi telekkönyvbe mintegy 38 000 forint tőkét és kamatait kitevő összeget Jeszenszky S. és D. és Bóth E. cégtársak nevére teherként „egyetemleges kötelezettségeiknek kölcsönös és a cég hitelezők javára követeléseknek biztosításával bejegyezték"

37

. Az újabb végrehajtási végzés után 1874. július 16-án Jeszenszky Samu és Danó mint a csókási üveggyári cég nyilvános rendes tagjai ós „felperesi adósok" ellen újabb követelést jegyeztek be a telekkönyvbe.

38 Az üveggyárral ellentétben a bányászat tovább folyt Csókáson. Hantken Miksa 1878-ban a Jeszenszky — féle csókási szenet megemlítette munkájában.

30 Tudomásunk van 1879-ből arról is, hogy a Jeszenszky Danó közjegyző tulajdonát képező csókási kőszónbányánál Laczkovics Jánost a rimamurányvölgyi bányatársulat nyugalmazott tisztjét alkalmazták igazgatónak.Nem volt végzett bányatiszt, szakértelme hiányából adódó mulasztások miatt gyakran volt Csókáson bányaszerencsétlenség, hasonlóan a többi kis bányához. Az 1879. márciusában az itt bekövetkezett halálos kimenetelű baleset is a nem megfelelően biztosított vágat beszakadása miatt törtónt. Az esetre a sajtó is felfigyelt és ismertetőt írt róla. A baleset azért történt, mert a bányászoknak a tárók vájása során 4—5 lábnyira (1,2 — 1,6 m) támfákkal kell biztosítani a munkahelyet. Ezt a fát pénzért kapták, s mivel a biztosítás elkészítése időbe került, a pénz és időnyerés céljából nem az előírásoknak megfelelően, hanem csak „gondolomra" rakták be azokat. Nem volt tehát véletlen, hogy ,,...ép Csókás környékén egyes igazgatók, vevalterek, bergmeisterek vagy mi az istennyila emberek méltatlankodásai, meggondolatlan rosszakaratú expektorácziói miatt munkás lázadások is voltak."

40 Nem volt valami hizelgő a vélemény az igazgatóról: „Az igazgatónak gúnyolt Laczkovics a költő szavait bányászaira applikálva hangoztatja : áldjon vagy verjen sors keze. itt (t.i. Csókáson) élned vagy „dögölnöd" kell. „Буеп meggyőződésből csak kétszer látogatta meg a bányát."

41 A sorozatos támadások miatt Laczkovicsot elküldték, helyette a baglyasaljai volt bányamestert „Maternét" nevezték ki igazgatónak

42 1880-ban tudomásunk szerint még működött a bánya, mert a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. panasszal élt a bányakapitányságnál, mert „Salcer a Jeszenszky-féle Pusztacsókási kut. műtéteteknek át a salgói adományozott bányatelkekből jogtalanul szenet termelt."

43 A bánya sorsa lassan megpecsétlődött. 1881. május 14-ón aláírt meghatalmazás és augusztus 21-én keltezett adásvételi Ш. átruházási szerződés és az erre augusztus 27-én vezetett nyilatkozat és szeptember 1-én a vételári befizetést 166