Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Szvircsek Ferenc: Elfelejtett üveghuták

lyel a Jeszenszky fivérek, az üveggyártás ismeretével a szakmai felkészültséggel pedig Bóth Ernő rendelkezett. A gyáripart megteremtő tőkéje azonban egyiküknek sem volt. A két Jeszenszky közül Danó volt az, aki az ipari tevékenység iránt dokumentálhatóan érdeklődést mutatott. Az Ipoly с lap 1873. 21. számában többek között így írt: ,,.. .Nógrádmegye nemzetgazdászati hivatása nem a földmivelésben, hanem az iparban áll."

25 Az üveggyár épületei Andrásfalvától 1,1 km-re a mai 22-es főközlekedési út baloldalán, az erdő alatt álltak. Egy 1900-as térképen Csókási-puszta és Andrásfalva között jeleznek „Csókás" név alatt egy épületcsoportot, pontosan ott, ahol napjainkban családi házak sora áll. A Szócsényi út 42. sz. ház építésekor kerültek felszínre az egykori huta maradványai: kemencekövek, burkoló-járó lapok, olvasztótégely maradványok, üvegcserepek, vasalkatrészek és három kis üvegpalack. Ezek alapján egyértelműnek látszik, hogy a csókási huta Molnár Sándor házának kertje helyén állt, a mai gyümölcsös földje takarja maradványait.

26 1873-ban a huta már termelt, amit közvetett úton lehetett bizonyítani. Ugyanis az 1873-as bécsi világkiállításon all üveggyár képviseletében résztvett 9 magyarországi üveggyáros is. Hogy valamelyik tulajdonos ott lett volna, az még ma ismeretlen, de az tény, hogy a csókási üveggyár termékei ott voltak a kiállításon. A megyei sajtó július 22-én készített riportot az eseményről s felsorolja, hogy a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt, a Losonci Posztó és Gyapjúdivatárú gyár, a Gácsi Posztógyár mellett a főépületben „Jeszenszky 3. és I). és Bóth E. első magyar kőszénnel tüzelő csókási üveggyárnak termékeit találjuk..." Az ismertetés szerint Mescha András pedig a nagykürtösi üveghomokot mutatta be a kiállításon.

27 Érdekes módon a megyei lap nem említi a kiállítók között azokat a megyei üveggyárakat, amelyek pedig éremmel jöttek haza: így Kossuch János Katalinhutai üveggyárát és Záhn J. György zlatnói üveggyárát.

28 Véletlennek köszönhetően a három kis üvegpalack, a gyár korai termékeiből a múzeum tulajdonába került.

29 Ezek segítségével, mint elsődleges forrással próbálunk néhány következtetést levonni a hutáról. Találgatásokra vagyunk utalva továbbra is a huta nagyságát, a munkások létszámát illetően. Az előbbi re vonatkozó leírást nem ismerünk, a legrészletesebb összeírások sem tartalmaznak adatot a gyár munkásairól. Működésének feltételeit vizsgálva a kemencék tűzálló anyagát valószínűség szerint Poltárról, az ismert helyről szerezték be. A közeli bükkös és tölgyes erdők bőséges fahamut adhattak, de nagyobb a valószínűsége, hogy a gyárban szódát használtak helyette. A kemencék fűtése — több adat alapján — szénnel történt, amit saját bányájukban termeltettek. A legfontosabb része a hutának a kemence. A talált maradványok alapján az olvasztás Csókáson tégelyekben történt, de az elégtelen ahhoz, hogy a kemence formájára következtessünk. Az üveg minden fajtájának közös s egyúttal legfontosabb alkatrésze a kovasav (üveghomok) békasó néven is szerepel. Természetben homok, kő alakjában fordul elő. A hazai homok más idegen anyagokkal különösen vasoxyddal keverve fordul elő, ezért csak közönségesebb durvább homok, amelyet leginkább palackgyártásra használtak fel. A kvarchomokot a hutához közel bányászták és szállították a kemencékhez. A mészkőre mint stabilizátorra volt szükség, amely az üveg keménységét adta meg. Részben nyers állapotban, részben égetve használták fel. A szükséges mészkő beszerzése nem okozhatott nehézséget. Folypátot a mész helyett használták a palackgyártás során. Az alkáliákra pedig mint ömlesztőanyagra volt szükség. Ezt a feladatot a hamuzsír, a sza164