Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Petrikné Vámos Ida: Balassagyarmat mezőváros tanácsa és tisztikara a reformkorban
át és 1835-ig lemondásáig, látja el, 1841-ben ismét őt fogadják fel jegyzőnek, s 1861-ben hajlott kora miatt mond le véglegesen tisztéről, 1833-ban tagja a nemzeti iskola építési bizottságának, a Templom utcában lakik (valószínű lakóként), hat gyermeke van. Svachuláy György: honoratior; 1835-ben fogadja fel a város, s 1841-ig látja el hivatalát, ezt követően vármegyei szolgálatba lép, s vármegyei alszolgabíró lesz; háza van a Szügyi úton, földbérlettel egészíti ki jövedelmét, két gyermeke van. * # * Az ismertetetteken kívül meg választás útján nyerték el tisztségüket, de nem voltak a tanács rendes tagjai a borbírók, a vásárbírók, az adószedők és a fafelügyelők. Ezeken túlmenően a városnak conventionalis alkalmazottjai és cselédjei is voltak, akik az évente kiadott conventionalis táblázat szerint kapták a pénzbeli, gabona, gyertya, bor- és fajárandóságaikat. Ilyenek voltak: a város ügyvédje, a hadnagyok, a hajdúk, a fertálymesterek, az éjjeli vigyázók, a határkerülők^a kocsisok, a csőszök, a sírásók ós a pásztorok (ökrész, lovász, tinós, kondás, kanász, csordás). Az alkalmazottakon kívül a tanács egyes tisztségviselői is szerepeltek az említett táblázaton. Itt említhető meg a város jegyzője, aki tulajdonképpen alkalmazott volt, mégis jelen volt minden tanácsülésen és a valóságban jelentős szerepe volt a testület működésében. A táblák szerint a legmagasabb pénzbeli és természetbeni járandóságot kapta. 62 A választott tisztségek közül járandóságot kapott a főbíró, a kisbíró, a törvénybíró és a perceptorok. A tanács többi tagja nem kapott „fizetést", de mentességet élveztek a város többi polgárát terhelő néhány szolgáltatás alól (forspont, katonai beszállásolás, közmunka), valamint a contók tanúsága szerint a tanácsbéli mesteremberek kapták meg a város számára végzendő munkák jelentős részét. # * * Hogy mivel foglalkozott, miről döntött a tanács, arra a jegyzőkönyvi bejegyzések tanulmányozása adhat csak megközelítően pontos választ. 1836-ig a bejegyzések jelentős hányadát, mintegy 40%-át a két pénztár bevételei és kifizetései tették ki. 1836 után viszont megszaporodtak a különböző magántermészetű jogügyletek — kötelezvények, végrendeletek, osztályos egyezségek, különböző szerződések — jegyzőkönyvi iktatásai, s ezek elhelyezése a város archívumában. Egyre több személy kért bizonyságlevelet magaviseletéről, vagyoni helyzetéről. (1831 ós 1836 között tizenöt, 1837 és 1843 között viszont már 711 esetben hitelesítette e magánokiratokat a tanács.) 1838-ban vármegyei végzés engedélyezte a kisebb értékű adóssági ügyekben való bíráskodást, hogy ,,az igazság rögtön kiszolgáltasson." A bíróság tagjai a főbíró és két tanácsbeli volt, akik „az írás és olvasás tudományon kívül részrehajlatlan igazságszeretetükről a polgárok előtt ösmeretesek" 63 . Ezt követően nagy számban jelentek meg a jegyzőkönyvekben ilyen természetű ügyek.(1838 és 1841 közötti időt vizsgálva 206 esetben, ami a bejegyzések mintegy egytizedét tették ki). Megnőtt a büntető ügyekben hozott végzések száma is, amikor is kisebb súlyú bűncselekményekben — általában vásári és mezei lopásokban, orgazdaság, verekeedés, becsületsértés miatt —- ítélkeztek. A szóbeli perek közé sorolhatók 139
