Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Petrikné Vámos Ida: Balassagyarmat mezőváros tanácsa és tisztikara a reformkorban
tanács elé terjeszteni. A város számára beadandó contókat megvizsgálni, véleményét reáírni, ami nélkül a tanács semmi nemű assignatiot rendelni nem fog. Minden egyezség vagy contractus csak a számvevő jelenlétében tétethet meg. Minden számadótól esztendő végivel a számadásokat megkívánja, átvizsgálja, s az uradalmaknak, mint fő censoroknak előterjeszti." 58 A tisztséget módos kereskedők és kézművesek látták el: Vischetzky Antal 1834—1838 Kavegyia Frigyes 1838—1840 Ráth Ferenc 1840 Frölich Vilmos 1841 -—1844 Oldinger Antal 1846 Frölich Vilmos 1846 Ráth Ferenc 1848 Vischetzky Antal: patikus; 1833-ban esküdt, 1834—1838 között számvevő, 1837-ben helyettes bíró 59 , 1833-ban tagja a nemzeti iskola építési és a gazdasági bizottságnak, 1834-ben a hőnyi pénztár felsegítésére létrehozott, 1837-ben pedig az építményi bizottságnak; két háza van, az egyik a Fő utcán, négy lovas istállója, a hídon-túli pincesoron pincéje, major, botanikus kert és patikatulajdonos, 1841-ben meghalt. Kavegyia (Kaveggia) Frigyes: nemesember, ősei Pozsega vármegyéből származnak, kereskedő (vasárus); 1838 és 1840 között számvevő, 1844-től 1846-ig esküdt, 1836—1839 között tagja az építményi bizottságnak, 1841—1845 között a nemzeti iskola inspectera, 1843-ban magtárnok, 1843-tól a „cs. és kir. Szabadságos Austriai Első Tűz Kármentő Bétsi Társaság" ügyviselője, ugyanezen évben a katolikus templom inspectera; háza van a Csizmadia utcában, kereskedéséhez a várostól bérel boltot, bérelt földön őstermeléssel is foglalkozik, 1860-ben meghalt. Ráth Ferenc:—Lásd : a főbíróknál. Frölich Vilmos: —Lásd: a főbíróknál. Oldinger Antal: mészáros mester és sóárus; 1845-ben számvevő, 1846 és 1848 között esküdt; a Fő utcán háza és sóáruló boltja van, szőlőbirtokos, hat gyermek apja. * * * A városi jegyzőt (nótáriust) — földesúri jóváhagyás mellett -— a tanács fogadta fel határozatlan időre, tehát a tisztséget nem választás útján töltötték be, a jegyző városi alkalmazott volt. Személye, szakismerete azonban nagyban befolyásolta a közügyekben járatlan, kiforratlan szervezetű testület tagjainak tevékenységét. Az 1834-es rendszabás a nótárius feladatát az alábbiakban határozta meg: ,,A város dolgai, mely a tanácsülésen előfordulnak jegyzőkönyvbe beiktasson, a repartitiot 60 , mihelyt a nemes vármegyétől kiadatik, az előre megteendő összeírás szerint, s ugyanazon sommát, melyet a város tanácsa elhatároz elkészítse, kidolgazza és kinek-kinek könyvecskéjébe beírja, és az illető beszedőnek kiadja, a számadásokat az illető perceptoroktól bevegye, elkészítse s azt a számvevő hivatalnak átaladja, minden előadandó irományt elkészítsen." 61 A vizsgált időszakban két személy látta el ezt a tisztséget : Dévény István és Svachulay György. ' Dévény István: nemesember, ősei Gömör vármegyéből származtak; 1813-tól a „GátsLÉlésbeli Tár politicus comissariusa", a városi hivatalt 1822-ben veszi 138
