Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Petrikné Vámos Ida: Balassagyarmat mezőváros tanácsa és tisztikara a reformkorban

kereskedő, illetve vendéglős, nyolc telkes gazda, kettő városi alkalmazott. Egy személy származása és foglalkozása ismeretlen. * * * A főbíró (majore judici) személye rendkívül fontos volt, hiszen ő volt a város első tisztviselője. Feladatai a korábbiakban említett 1834-es rendszabásból ismerhetők meg, mely szerint „a tanács kormányát sikeresen és pontosan vinni. Mindennemű tárgyakat, melyek a tanács által elhatároztatnak vagy végeztetnek, minden időhalasztás nélkül végrehajtani. A hátra lévő portio pénznek beszedését minden kitelhető módon eszközölni. Minden eddig volt accidentioi

33 azon terhekkel, melyekkel az összekötetve volt, továbbá is meghagyattak."

34 1828 és 1848 között tíz személj/ töltötte be ezt a tisztséget: Novák(y ) Mihály 1823—1828 Hummer Ferenc 1829—1830 Ráth Ferenc 1831—1834 Gebhardt Mátyás 1836—1836 Mar tzányi István 1836 Frölich Vilmos 1837 Gebhardt Mátyás 1838—1841 Heer György 1841—1844 Fábián János 1845 Gyurkovits Pál 1846—1847 Tajthylmre 1848 A felsorolt főbírók — kettő kivételével — kézművesek voltak, egy telkes gazda (jobbágy) és egy árendás. A kézművesek közül öten voltak nemesi származásúak. Noválcy Mihály: nemesember, ősei Trencsón vármegyéből az 1780-as években telepedtek Nógrádba; mestersége szabó; 1815-ig 35 esküdt, 1815—1816 között főbíró, 1816—1822 törvénybíró, 1823 és 1828 között ismét főbíró, 1829—1831 törvénybíró; háza van a Templom utcában; 1831-ben meghalt. Hummer Férem: pékmester; 1823—1828 esküdt, 1829—1830 között főbíró, 1831-től 1834-ig ismét esküdt, s egyben a borcassa perceptora; A Kistabán utcában háza, és három-lovas istállója a sütéshez két kamrája van, a hídon túl pincetulajdonos; 1835-ben halt meg. Ráth Ferenc: nemesember, valószínű a Posony vármegyei Ráth család egyik ágának leszármazottja, 1809-be költözött a városba; mestersége gombkötő; 1831-től 1834-ig főbíró, ekkor lemondott, 1835 és 1839 között esküdt, 1840—1841 számvevő, 1843-tól 1844-ig törvénybíró, 1846—1846 között ismét esküdt, 1848-ban pedig számvevő; ezeken túlmenően 1835-ben vásárbíró, 1841 és 1845 között ispotályi perceptor, 1844-ben helyettes kapitány, 1845-ben rövid ideig a város kapitánya, 1845-ben tagja a tűzóvó bizottságnak; mestersége gyakorlásán kívül 1845-ben kocsmabérlő, és 1836—1843 között az országos vásárok árendása; háza van a Kis Tabán utcában. Gebhardt Mátyás: nemesember, ősei Németországból a 18. század közepén telepedtek Nógrádba; mestersége puskamúves; 1831—1834 esküdt s egyben borsáfár, 1835—1836 között főbíró, 1837-ben esküdt, 1838-tól 1841-ig ismét főbíró, 1841-ben törvénybíró (ahonnan a gyakori hiányzások miatt elmozdítják), 1845-ben ismét törvénybíró (de még ebben az évben ismételten elmozdít131