Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Telek Béla: Adalékok a Nógrád megyei zsidóság történetéhez 1725–1848

A népszámlálás adatai szerint a megye zsidóságának majdnem harmada (30,1 %) Balassagyarmaton, közel negyede (22,2%) Szécsényben élt. Számottevő települések voltak még Csecse és Szügy, ahol 100-nál több zsidó élt. 1785-ben a megye jogi népessége 146.970 volt, a zsidók száma pedig 1752, vagyis a zsidóság a megye lakosságának alig valamivel több mint 1%-át tette ki.

19 Az országban ekkor 78.000 zsidó lakott. Az 1790 utáni helyzet II. József halála után II. Lipót került trónra. Az ő uralkodása idején született az 1790. évi 38. törvény, a De Judaeis. Ez a törvénycikkely volt ezután a zsidóság megítélésének jogalapja egészen 1848-ig. Ennek a lényege, hogy „Magyarország és kapcsolt részei határain belül élő zsidók az összes szabad királyi városokban és más helységekben (ide nem értvén a királyi bányavárosokat) azon állapotban, melyben 1790 január elsőjén voltak, megtartassanak és ha abból netalán kizavartattak volna, visszahelyeztessenek.,"

20 A kalapos király rendeleteinek visszavonása után sok régi korlátozás ismét életbe lépett. így pl. 1791 májusában Nógrád megyében újra megtiltották, hogy a zsidók a bányavárosoktól 7 mérföldön belül letelepedjenek.

21 Az 1784—1830 közötti türelmi adóösszeírások nem állnak rendelkezésünkre, nem találhatók meg levéltárunkban. Ezért ezen időszak vizsgálatánál az egyházi sematizmusokra, ill. más korabeli leírásokra kell hagyatkoznunk. Az egyházi sematizmusok által megadott zsidók számát azonban kellő kritikával kell fogadnunk, inkább tájékozódó jellegűnek kell tekintetnünk az ezekben foglalt adatokat. Mindezek ellenére mégis nézzük a legjelentősebb zsidólakta települések izraelita lakosságát a sematizmusok alapján : Balassagyarmaton 1813-ban 604, 1815-ben pedig 600 zsidó élt. Szécsényben 1813-ban 600, 1815-ben 475 zsidót jelölt meg a felekezeti névkönyv. A szügyi zsidók száma 1813-ban 370, két év múlva 400 volt. Csecsén 1814-ben 155 zsidó lakott. Becskén ugyanebben az évben 133 volt a létszámuk, Alsópetényhen pedig 136 zsidót számláltak össze. Pencen szintén ebben az évben 164 főről tesz említést a sematizmus. Ezenkívül a megye egyéb helyein is éltek izraeliták, de számuk sehol sem érte el az 50 főt.

22 Az 1820-as években jelent meg Mocsáry Antal: Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmértetése című négykötetes műve. Ennek első kötetében — mely 1826-ban jelent meg — írja le a négy járás minden egyes települését. Ekkor a megye lakosságszáma 163.360 fő, s ebből 2.951 fő, vagyis 1,8% a zsidó. A települések leírásakor megadja a szerző az ottlakó zsidók számát, sőt említést tesz a zsinagógáról is, amennyiben az az adott településen megtalálható volt. Leírásából kitűnik, hogy a megye két északi járásában — a losonciban és a fülekiben — még mindig nem laktak zsidók. Ennek okát abban látom, hogy még érvényben volt a bányavidékektől való eltiltás rendelete. A megye másik két járásának 54 településén viszont már jelentősebb létszámú zsidóság élt.

23 Nem érdektelen dolog a kortárs — Mocsáry Antal — véleményét idézni, hogyan látja ő a zsidók helyzetét, jövőjét, a velük kapcsolatos tennivalót. Művének negyedik kötetében külön fejezetet szentel ,,Azon hijjánosságok és fogyatkozások, melyeknek orvoslása szükséges" címmel. A 22. pontban ezeket írja: „A Zsidóknak száma két ezer leieknél többre megyén ezen Vármegyében, kik mind házalló kereskedésből élnek, és a nyereségből táplálják mind magokat, 107