Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Telek Béla: Adalékok a Nógrád megyei zsidóság történetéhez 1725–1848

A zsidó tanácsot a városi tanács 1788 előtt igyekezett háttérbe szorítani. A város és a zsidó község között hatalmi harc folyt, melynek során az erőviszonyok változtak. Végülis később megállapodásra jutottak, mely megállapodást a város 1812. évi áprilisi jegyzőkönyve rögzíti. Itt kell szólnunk legalább érintőlegesen a balassagyarmati görögségről. A görögök a török kiűzése után telepedtek le Magyarországon. A 18. sz. elején a karlócai békét követően lehetőségük volt a kettős állampolgárság megszerzésére. Ez pedig lehetővé tette számukra, hogy Magyarországon török árukkal (pl. gyarmatáruk) kereskedhessenek a 3%-os egyszeri vám lefizetése után. A görögök kedvezőbb helyzetben voltak, mint az izraeliták, hiszen nekik kétoldalú államszerződésben biztosított előjogaik voltak. A zsidókat viszont nem védte a központi hatalom. A két etnikum megyei összehasonlításáról Pálmány Béla a következőket állapította meg: „A görögök jelentős tőkeerejükkel, az izraeliták ellenben — zömmel szegényebb emberek lévén — tömegükkel tűntek ki és tudták ellátni egymástól eltérő jellegű kereskedelmüket."

12 Szügyben 11 zsidócsaládfőt, összesen 42 személyt írtak össze. Ali családfőből 7-en Magyarországon születtek, 4-en meghatározott óv óta éltek az országban. Leginkább Trajtler József birtokán telepedtek le. Keresetük módjáról az összeírás sok mindent elárul. A szügyi zsidók között volt vendégfogadóbérlő, vargamester, sakter, mészáros, késekkel és más apróságokkal, illetve különböző dolgokkal kereskedő. Ugyanakkor jó néhány megállapítás a nyomorúságos életszínvonalra utalt. Ezért gyakran találkozunk olyan mondatokkal, hogy: Annyira nyomorult, hogy koldulásból él, annyira nyomorult, hogy alig tud megélni, mindenki közül a legnyomorultabb, igen nagy szegénységben szenved. Nyilván ezzel van összefüggésben, hogy adófizetésüket illetően más a helyzet, mint a gyarmati zsidók esetében. Náluk a legmagasabb türelmi adó összege 1 Ft 15 krajcár. Ali családfőből csak 5-en fizettek türelmi adót, ők is meglehetősen alacsony összegben. Mindez azt bizonyítja, hogy a szügyi zsidók megélhetési lehetősége, gazdasági mozgástere jóval szerényebb mint a szomszédos mezővárosban, Gyarmaton élő hittársaiké.

13 A későbbi évtizedekben a jelentősebb zsidólakta települések közé tartozott Репс. Az 177l-es összeíráskor még csak 5 családfőt írtak össze, s az ottlakók száma összesen 19 volt. Az 5 családfőből 3-an Magyarországon születtek, 2-en pedig a birodalom más részeiből származtak. Három család Fridecky Terézia birtokán lakott. A penci zsidók között találunk szeszfőzőt, szabót és apróságokkal kereskedőt. Két családfő esetében az igen szegény sorsú megjegyzés szerepel. Türelmi adót a penciek egyáltalán nem vagy legalábbis keveset fizettek

14 Anyagi helyzetük, életviszonyaik sok hasonlóságot mutattak a szügyi zsidókéval. Eddig a kékkői járás zsidóságát vizsgáltuk. Most nézzük meg mi volt a helyzet a szécsényi járás legjelentősebb zsidólétszámú településein. Szécsény mezővárosában 1771-ben 37 zsidó családfőt írtak össze. Összesen pedig 134 zsidó lakott ott. A 37 családfőből 18 született Magyarországon 19 pedig meghatározott idő óta élt csak az országban. Ez a tény ismételten bizonyítja, hogy a bevándorlás még jelentős mértékű volt ebben az időszakban is, bár a bevándoroltak gyermekei zömmel Magyarországon születtek. A 37 családból 21 gr. Forgách János, 14 Forgách Miklós, 1 Kamocsay András telkén lakott. Foglalkozásaik, tevékenységeik körül elég változatosnak mondható. Leggyakrabban az egyszerű kereskedő megnevezéssel találkozunk, 16-ot írtak össze belőlük Szécsényben. Érdekes, hogy van egy özvegy kereskedőasszony is, aki valószínűleg férje korábbi tevékenységét folytatja. A legmagasabb türelmi 104