Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Telek Béla: Adalékok a Nógrád megyei zsidóság történetéhez 1725–1848

adót (8 Ft) fizető" zsidó gyapjúval, bőrrel, cukorral és fűszerekkel kereskedett. Két pálinkafőző ós egy pálinkafőzőház-bérlő is ólt ekkor a mezővárosban. Egy személynek kocsmája volt, egy másik pedig fogadót bérelt. A szabók száma kettő volt, s egy üveges is dolgozott itt. Két hegedűst is említ az összeírás bizonyítva, hogy a muzsikálás nem kizárólagosan a cigányok tevékenysége volt. A zenélés bizonyára megfelelő kenyérkeresetet jelentett számukra, hiszen két-két forint türelmi adót fizettek. Négy személynek semmije sem volt, bár ennek ellenére ők is egy-egy forinttal adóztak. A rabbi, a sakter, a tanító ós a házitanító semmiféle adót nem fizetett, ők a többi zsidótól kapták a fizetésüket. Végül egy személy a zsidók között végzett koldulásból élt. A szécsényi zsidók gazdasági, anyagi helyzete sokkal kedvezőbbnek tűnt, mint a szügyiéké vagy a penciekó. Leginkább a gyarmatiakéhoz hasonlítható. A 37 családfőből 31 fizetett türelmi adót. A legmagasabb összeg 8 Ft, de volt 5 Ft-ot fizető pálinkafőző, 4 Ft-ot lerovó szeszfőzőház-bérlő és ugyancsak 4 Ft-tal adózó fogadóbérlő. Tehát nyilvánvalónak látszik, hogy megyénkben a mezővárosok zsidósága jobb gazdasági körülmények között, magasabb életszínvonalon élt, mint a falusi zsidók. A járás másik jelentős zsidólakta települése Csecse volt, ahol ekkor 15 családfőt írtak össze, a családtagokkal együtt pedig 67 zsidó élt. A családfők közül 12-en az országban születtek. A földbirtokosok, akiknek telkein éltek Plathy András, Róth Tamás, Ebetzky Sándor voltak. A csecsei 15 adózófőből 9-en egyszerű kereskedők voltak. Egy-egy pálinkafőző, szabó és kocsmabórlő dolgozott a faluban. Egy zsidónak semmije sem volt, csak a zsidólevelek hordásából élt és 30 krajcárral adózott. Egy másik személy a pálinkafőzőnél szolgált. A sakter minden adófizetéstől mentes volt, a zsidók alkalmazták. A csecsei zsidók közül a sakter kivételével mindenki fizetett türelmi adót. A legmagasabb összeg 4 Ft volt, melyet egy kereskedő fizetett. Ugy tűnik a pálinkafőző sem panaszkodhatott, illetve a kocsma bérlete is hasznot hozott, mert mindketten három-három forint türelmi adót törlesztettek. A csecsei zsidók a többi falusi zsidóhoz képest módosabbnak tűntek.

15 77. József zsidórendeletei és az első magyarországi népszámlálás 1780-ban a felvilágosult abszolutisztikus uralkodó II. József trónra lépésekor Nógrád vármegyében 122 303 a népesség létszáma, ebből 1263 a zsidó, vagyis a megye lakosságának 1,03%-a.

16 1783-ban jelenik meg II. József zsidórendelete a „Systematica gentis judaicae regulatio." Ez elsősorban a gazdasági jellegű tilalmakat oldotta fel. Megnyitotta a városokat — a bányavárosok kivételével — a zsidók előtt. Engedélyezte, hogy a zsidók földet műveljenek, kereskedést és ipart űzzenek. A zsidók héber nyelvüket csak az istentiszteleteknél gyakorolhatták, írásban kötelesek voltak az ország nyelvét használni. Az uralkodó német nyelvű zsidó népiskolák felállítását is elrendelte. A türelmi adó nevét kamarai adóra változtatta. 1785-ben pedig eltörölte a zsidó személyi vámot. Végül az 1783-as rendelet kimondta, hogy a törvény kiadásától számított tíz év elmúltával a népiskolát nem végzett zsidók számára tilos mind az ipar és kereskedelem, mind a földmüvelés. A rendelet eltörölte a zsidókat megkülönböztető sértő jelvényeket is. Ugyancsak II. József rendelte el már korábban, hogy a zsidók német vezetékneveket vegyenek fel. Erre súlyos pénzbírság vagy kitoloncoltatás terhével kényszerítette a magyar zsidókat. A névfelvétel úgy történt, hogy az országos összeírás alapján erre kiküldött bizottságok elé idézték a zsidókat. Ott a nóvfelvételről hivatalos igazolványt is kaptak, melyet a rabbi is aláírt, 105