Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Telek Béla: Adalékok a Nógrád megyei zsidóság történetéhez 1725–1848

ben tartoztak leróni a türelmi adót. Balassagyarmaton 13 fő fizetett összesen 81 Ft adót. A legnagyobb adófizető egy Salamon nevű zsidó volt 14 Ft-tal. A többiek 4—8 Ft között adóztak. Csecsén 4 fő összesen 19 Ft-ot, Becskén 3 fő összesen 12 Ft-ot, Heréden 1 személy 8 Ft-ot, Kiszellőn 1 fő 3 Ft-ot, fizetett. Tolmácson, Borsosberényben, Pencen és Mohorkn egy-egy fő adózott. Mindnyájan 1 Ft 30 krajcárt fizettek. Az 176 0-ban fizetett megyei türelmi adó összesen 214 Ft volt. Ebből Szécsény részesedése 39,7%, Balassagyarmaté 37,8% volt. 177l-es összeírások 1771-ben Balassagyarmat mezőváros életében két uradalom játszott meghatározó szerepet. Az egyik a kékkői Balassa család, személy szerint gr. Balassa Pál. A másik uradalmat a divényi Zichy család jelentette, gr. Zichy Károly képviseletében. A kékkői uradalom 1771-ben 65 házhelyet, a divényi pedig 64-et mondhatott magáénak a városban. Mindkét uradalom már az 1740-es tűzvész után a zsidó ós a német mesteremberek számára házakat építetett. Ezek a város pénztárába semmit nem fizető idegen jövevények szinte első perctől haragot és gyűlölet váltottak ki maguk ellen.

9 Nézzük ezután miről tanúskodik az 177l-es összeírás. Balassagyarmaton ekkor 26 zsidó családfőt írtak össze, melyből 18 gr. Balassa Pál, 8 pedig gr. Zichy Károly birtokán lakott. A zsidók száma összesen 102 fő volt. A 102 fő az alábbi bontásban szerepelt: 26 családfő, 26 feleség, 22 fiúgyermek, 20 leánygyermek, 1 szolga és 7 szolgáló. A 26 családfőből 16 született Magyarországon, 10 fő pedig bizonyos év óta élt az országban, ül. a városban. Mindez azt illusztrálja, hogy még mindig milyen tekintélyes volt a zsidók külföldről történő bevándorlása. Sajnos az összeírás a származás helyét nem tünteti fel. Különösen érdekesek a foglalkozásokra vonatkozó megjegyzések. 9 esetben csak az általánosságnak tekinthető bejegyzés szerepel: különböző dolgokkal kereskedik. Egy személy kisebb dolgokkal, három gyapjúval és bőrrel, kettő pedig csak bőrrel kereskedett. Két kocsmáros is működött ekkor a mezővárosban. Ezen kívül találunk még egy-egy üvegest, szabót, fazekast és ablakost. Egy személy annyira szegény volt, hogy Szklenár Dávid ablakosnál lakott. Az értelmiséget 1 rabbi és egy tanító jelentette, mindketten külföldről jöttek Magyarországra. Az állatok levágását egy sakter végezte, egy személynél pedig nincs jelölve a kereset módja. Az összeírt családfők különböző adókat fizettek. így a hadi pénztárba, a házi pénztárba, emellett természetesen türelmi adót ós személyes adót a földesúrnak. A gyarmati zsidók közül legmagasabb türelmi adót Lebel Ábrahám gyapjú és bőrkereskedő fizette 7 Ft 30 krajcár összegben. Neki egyébként boltja is volt, hasonlóképpen öt társához, akik különböző dolgokkal kereskedtek.

10 A balassagyarmati zsidóság történetéhez hozzátartozik egy viszonylag sajátos jelenség a ,,zsidó község". A gyarmati zsidók a város közigazgatásától független, azzal párhuzamosan működő önálló „községet" alkottak egészen 1848-ig. Ezt mindkét uradalom elismerte és a Helytartótanács támogatásával jö'tt létre. A földesúri engedéllyel letelepedett zsidók a városi zsidótanács fennhatósága alá kerültek. A zsidó tanács Balassagyarmat rabbijának elnöklete alatt két jogilag jártas „ügyészből" — az egyikük az alperes, a másikuk a felperes érdekvédelmét látta el —, két bíróból és hét tanácstagból állt. Hatáskörébe tartozott a zsidóság belső viszályainak intézése. Együttműködött a városi tanáccsal olyan gazdasági, adózási és rendészeti ügyekben, melyek a zsidó lakosokkal voltak kapcsolatosak.

11 103