Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Telek Béla: Adalékok a Nógrád megyei zsidóság történetéhez 1725–1848

A leírtakból két dolog következik. Egyrészt a bányavidékre vonatkozó rendelet komolyan érintette Nógrád megyét, Besztercebánya és Selmecbánya viszonylagos közelsége révén. így a megye északi, kb. Losonc vonala feletti részen nem lakhattak zsidók. Maga a megye is megerősítette a rendeletet 1727-es nagylibercsei végzésével és letelepedési helyeket jelölt ki a megyében a zsidók számára (Balassagyarmat, Szécsény, Losonc és a falvak).

4 Másrészt a bányavidékről kiutasított zsidók éppen a közeli Nógrád megyében telepedtek le, hiszen az útjukba esett. Akik tudtak, földesúri védelem alá helyezkedtek. Adót fizettek földesuraknak, elismerték annak úriszéki illetőségét. Ennek ellenében a földesúr oltalmazta és képviselte őket a megye előtt. Az ingatlanszerzés és a céhszerű iparűzés lehetetlensége miatt a zsidóság a közvetítő kereskedelemben találta meg megélhetésének lehetőségeit, vagyis összeköttetést teremtett a földbirtokos és a külvilág között. Az uradalom nyerstermékeit ő tette pénzzé. Gabonával, bőrrel, gyapjúval kereskedett, bérbe vette a földesúri jogokat: kocsmát, mészárszéket, pálinkafőzést. Ugyanakkor a házaló vándorkereskedők, felvásárlók tevékenysége kihívást is jelentett a céhek számára. A zsidó ugyanis vallása miatt nem lehetett tagja a céhnek. Emiatt rá nem vonatkozott a céhes árhatár, a limit. Ezért például több pénzt fizethetett a mészárosnak vagy jobbágynak a nyersbőrért, mint a céhbeli tímár, akit ezáltal vagy megfosztott a működési területén lévő árualapjától, vagy a felhajtott ár megfizetésére kényszerített. Az első megyei zsidóösszeírások Nógrád megye vizsgált korszakunkban közigazgatási szempontból 4 járásra tagolódott: a losonci, a füleki, a kékkői és a szécsényi járásokra. Számunkra a 18. századot illetően a kékkői és a szécsényi járások figyelemreméltóak, mivel szinte kizárólag csak ezen két járásban éltek zsidók, s így ezeknek a járásoknak a türelmi adóösszeírásai találhatók meg levéltárunkban. A losonci és füleki járásokban — mivel ezek a bányavárosok körzetéhez tartoztak —, nem éltek zsidók. így ezeknek a területeknek nincsenek adóösszeírásai. Ez a tény is a zsidóság megyénbelüli aránytalan földrajzi elhelyezkedését igazolja. Első ízben a megye 1725 augusztusában tesz jelentést a területén élő zsidók számáról. Az összeírást — annak legkorábbi volta miatt — fontosnak tartom egészében közölni.

5 E tekintetes vármegye kebelében élő zsidók összeírása: Sesaszni Jakab, Guta faluban kb. egy éve élő, Korpona szabad királyi városból jött, semmi közterhet vagy adóilletéket ebben a tekintetes vármegyében nem vallott be. Leuko Márk, Balassagyarmat mezővárosban, másfél éve élő, a fentemlített civitasból jött, semmilyen adóilletéket nem fizet; Samuel József, Szügy faluban élő, kb. egy éve jött Közép Palojta faluból, Hont megyéből, semmi adót nem fizet; Jacob Márk, Szécsénykovácsi faluban, a Nyitra vármegyei Galgócból jött, aki mint a többi, semmi adóilletéket nem fizet; Jakab Izsák, Verebély faluban, aki egy éve serházat bérel, kb. 29 éves; Jákob Farkas, Karancskeszi faluban, fél éve Bene István háztartásában él és kb. 38 éves; Bernát Jakab, Buják faluban, három éve itt élő, kb. 40 éves; Izsák József, Szirák faluban, hét éve itt élő, kb 39 éves; Éliás, Szécsény mezővárosban, egy éve itt élő, kb. 38 éves; 100