Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Telek Béla: Adalékok a Nógrád megyei zsidóság történetéhez 1725–1848

Telek Béla: Adalékok a Nógrád megyei zsidóság történetéhez (1725—1848) Dolgozatom célja, hogy adatokkal, tényekkel, számokkal szolgáljon a Nógrád megyei zsidósággal kapcsolatban a címben jelzett időhatárok között. Azt vizsgáltam, hogy a megyében hol, milyen településeken, milyen létszámban éltek zsidók; mivel foglalkoztak, mennyi adót fizettek, az ország vagy birodalom melyik részéről kerültek ide, kik voltak azok a földesurak, akiknek birtokán megtelepedtek. Magyarázatot kerestem arra is, hogy mi volt az oka a megyónbelüli egyenlőtlen földrajzi elhelyezkedésűknek. Munkám alapját leginkább a korabeli türelmi adóösszeírások képezték. Terjedelmi korlátok miatt nem törekedhettem a teljességre, ezért a legjelentősebb zsidólétszámú települések vizsgálatára helyeztem a hangsúlyt. A legkorábbi megyei összeírás 1725-ből származik, ezért választottam ezt az időpontot kezdetnek. A türelmi adó A török kiűzése után I. Lipót császár ós király a zsidóságot sújtó intézkedéseket vezetett be. 1693-ban eltiltotta őket a bányavárosoktól 7 mérföldes (kb. 50 km) távolságra.

1 Megvonta tőlük az iparűzés jogát, s csak kiskereskedés, pálinkafőzés, pénzügylet lehetett a keresetük forrása. 1698-ban bevezette a taxa tolerantialis-t, a türelmi adót. Az adó középkori német jogelvre épült: a zsidó, amiért megtűrték a birodalomban, külön adót fizetett a kincstár részére. Az új adónak korábban hadi segély (subsidium) jellege volt, a török elleni háborúkban ezzel támogatták a magyar zsidók a királyokat. Mária Terézia uralkodása idején 1743-ban minden zsidó család 6 Ft-ot, 1746-ban minden zsidó személy — nemre és korra való tekintet nélkül — 2 ft-ot volt köteles fizetni, különben kiutasították az országból. A zsidók az adót a „királynő pénzének" (Malke-Geld) is nevezték. A megyék a türelmi adót — mivel az országgyűlés nem szavazta meg azt — törvénytelennek tekintették. Csak a katonaság tudott rendszertelenül és változó összegben valamit behajtani. A zsidók összessége volt köteles beszolgáltatni a kivetett adót, s egymásközti felosztása az ő belügyük volt. Az új adó csak Mária Terézia 1749-es újabb rendelete alapján vált komoly bevétellé. Az országgyűlés ekkor is tiltakozott, mégis az adó 1846-ig érvényben maradt. (A felvilágosult II. József is megtartotta, csak a nevét változtatta kamarai adóra.)

2 Egyre inkább nyilvánvalóvá vált — alapította meg Száraz György —, hogy ekkorra már nem a másvallásií zsidó, a homo religiosus kirekesztése a cél, hanem a gazdasági versenytárs, a homo oeconomicus távoltartásáról van szó. Már III. Károly csökkenteni akarta az osztrák tartományaiban élő zsidók számát. Ezért 1726-ban elrendelte, hogy a morva zsidóságnál csak az elsőszülötteknek engedélyezi a házasodási. A többiek, ha családot kívántak alapítani, kénytelenek voltak kivándorolni. Ezzel magyarázható, hogy a 18. sz. első felében olyan magas Magyarországon a morva származású zsidók létszáma. A keleti bevándorlás csak jóval később kezdődött, de ugyanakkor nagyobb tömegben. Különösen azután, hogy Mária Terézia 1772-ben, Lengyelország első felosztását követően a birodalomhoz csatolta Kelet-Galiciát.

3 99