Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a Szociáldemokrata Párt Nógrád megyei szervezeteinek tevékenységéhez 1920–1944

után újabb lehetőség nyílt arra, hogy a salgótarjáni kerület szociáldemokrata képviselőt válasszon. Bár az erőviszonyok alakulása messze elmaradt az 1922-es fellendüléstől, a párt titkársága úgy határozott, hogy részt vesz a választási küzdelemben. Az erőviszonyok alakulása a hivatalos szervek részéről is azt mutatta, hogy „Salgótarjánban, valamint az egész szénmedencében a különböző politikai pártok közül jelenleg a legtöbb eredménnyel a legnagyobb tevékenységet a szociáldemokrata párt fejti ki. . ."

81 A párt képviselőjelöltje a salgótarjáni kerületben Kruppa Rezső volt. Ellenfele a Nemzeti Egységpárt képviselőjelöltje Sztranyavszky Sándor. A szociáldemokrata párt választási gyűléseket tartott június 14-én Somoskőújfaluban és Kisterenyén, 15-én Vizsláson és Zagyvapálfalván, június 18-án Barnán, 20-án Kazáron és 21-én Karaneskesziben, illetve Bocsárlapujton. A NEP-nek nem volt gyűlése, ennek ellenére Sztranyavszky Sándor jutott ismét mandátumhoz. A szociáldemokrata párt választási munkáját számos akadállyal tűzdelték meg a hatóságok, ezért nagyobb erőfeszítéseket követelt meg a választási esélyek növelésére. Az MSZDP központi titkársága választási alapot hozott létre, melynek keretében 20 fillér értékű választási bélyegeket bocsájtott ki. A budapest-vidóki kerületi főkapitány 1931. május 29-én a belügyminiszternek tett jelentésében írta, hogy „Salgótarjánban a szociáldemokrata párt a választás céljaira 20 filléres áron választási bélyegeket hozott forgalomba s ezideig száz darabot adott el. Tekintettel arra, hogy ezen eljárásuk kimeríti a tiltott gyűjtés, kihágás fogalmát, a salgótarjáni rendőrkapitányság a pártszervezet vezetője ellen kihágási eljárást indított s intézkedett, hogy az esetleges újabb árusítás meghiúsuljon."

82 A pártnak a munkásság körében elfoglalt helye mellett a hatósági terror is belejátszott abba, hogy a salgótarjáni kerület 10 160 választója közül a szociáldemokrata párt ajánlási ívét mindössze 1232 fő írta alá. Ez a szám már önmagában is kevés, messze elmaradt az 1922-es választások eredményeitől, — akkor 5012, 1926-ban 2700 aláírás — de ezt még tetézte, hogy az 1232 aláírásból 860 aláírást töröltek a választási bízottságok. így a salgótarjáni kerület ismét szociáldemokrata képviselő nélkül maradt.

83 A gazdasági világválság következtében 1931 elejére a megyében is nagy méreteket öltött a munkanélküliség. A salgótarjáni szárnyparancsnokság jelentése szerint „a munkások hangulata a szénmedencében oly elkeseredett, amilyen még a kommün óta nem volt... a munkanélküliek pártállásra való tekintet nélkül egy úgynevezett „Munkanélküliek" csoportjába tömörülnek és ott határoznak az őket érintő ügyekről . . ,"

84 E helyi csoport tevékenységéről és vezetőiről források nem állnak rendelkezésünkre, következésképpen nem tudunk arról sem, hogy a munkanélküliek körében milyen szerepet játszott a szociáldemokrata párt helyi vezetősége. 1931-ben pedig jó talaja lehetett volna a szociáldemokrata pártnak a munkanélküliek tömege. 1931. szeptember l-jén a főispán részletes jelentést küldött a belügyminiszternek az ipari és kereskedelmi munkanélküliek számáról. Ebben a jelentésben Ságujfaluban 53, Somoskőn 29, Bocsárlapujton 26, Karancsberényben 32, Karancsalján 26, Zagyvarónán 63, Barnán 412, Karaneskesziben 49, Mátraszőllősön 80, Kisterenyén 22, Nemtiben 15, Zagyvapálfalván 200, Baglyasalján 110, Mátraverebélyben 116, Mátraszelén 70, Kazáron 47, Vizsláson 12, Mátranovákon 58, Homokterenyén 16, Cereden 84, Pogonyban 40, Zabaron 48, Kosdon 10, Márianosztrán 30, Kóspallagon 20, Szobon 66, Zebegényben 63, Nagymaroson 486, Szokolyán 92, Nógrádverőcén 50, Kismaroson 18, Lőrinciben 27, Ecsegen 47, Jobbágyiban 200, Salgótarjánban 700 (egy néhány héttel korábbi jelentésben 700 ipari és 25 kereskedelmi munkanélküli volt), Balassa354