Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

Ez a megcsonkított harisnya természetesen nem csak akkor volt rajtuk, ha a határba mentek dolgozni, nem hiányzott róluk akkor sem, ha mezítláb a városba, templomba indultak. A harisnyákat Balassagyarmaton készen vásárolták meg kereskedőknél. Megjegyezzük, hogy a terényi szlovákok között az 1930-as évek végétől népszerű lett a bujáki karikás (körbe csíkos) harisnya. A terényi asszonyok ugyanis gyakran jártak birkát nyírni Bujákra, így ismerkedtek meg az ottani színes harisnyával. b] Férfi viselet Haj- és fcjmselet A szügyi viseletcsoporthoz tartozó szlovák falvak lakói zártabb közösségben éltek, mint a velük együtt élő magyarok. Ezekben a falvakban a szlovák családok földművelésből, állattartásból éltek. Nem vállaltak munkát a helyi és a szomszédos uradalmakban, jövedelmük kiegészítése érdekében nem helyezkedtek el az iparban, egyéb más falun kívüli munkahelyeken. A zártabb, elszigeteltebb életforma az öltözködésben is hagyományőrzőbbé tette a szlovákokat. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején találkozhattunk olyan idős adatközlőkkel, akik fiatal korukban láttak még olyan öregembereket, akiknek a haja középen el volt választva, két oldalt a fül mellett pedig be volt fonva. A hajukat zsírral kenték, hogy a férgek ne menjenek bele. A huszároknál a vógelbocsájtó levelet kapott katona már nem növesztette meg hosszúra haját, rövidre vágva viselte. Az első világháború tájától az oldalt választott haj lett a divat. A falusi képzetlen borbélyok — minden faluban volt belőlük egy-kettő — a hajat hátul és oldalt egészen rövidre nyírták, csupán elöl hagytak hosszabb hajat. A harmincas évek elejétől a fiatalabbak már hátrafésülték hajukat. Kalap Emlékezet szerint a férfiak szóles karimájú, fekete színű nemezkalapot viseltek az első világháború előtt.

19 Később a keskenyebb, egyenes karimájú kalap lett a divat, melynek a tetejét körbe behorpasztották. A kalapot kereskedőknél vagy vásárok alkalmáéval kalaposoktói vásárolták. A kalapot ünnepnapokon csak a legények díszítették. Gyűjtőterületünk szlovák falvaiban is élt az a szokás, hogy a legények lúd-, illetve kakastollat tűztek kalapjuk mellé. Az első világháború után egy szál szegfű vagy rózsa lett a kalap dísze. Rozmaringágat csak a vőlegény tűzhetett kalapjához. Amelyik legény leányhoz járt, az a lánytól kapott bokrétát és pántlikát tűzte kalapja mellé. A legényeknek 2—3 darab ünnepen hordott kalapjuk volt. A legszebbet, illetve a legújabbat csak templomba viselték. Vasárnap délután, rokonok látogatásakor, városba régebbi kalapot tettek a fejükre. A férfiak még a házból is ritkán léptek ki kalap nélkül. Az ünnepi és a jobb állapotú kalapokat a szekrényben, a hétköznap viseltet a konyhában, a kijárati ajtó melletti fogason tartották. A házbeliek, ha rövid ideig tartózkodtak a házban, nem vetették le kalapjukat. Az idegentől csak akkor kívánták meg a kalap levételét, ha hellyel megkínálták. Ilyenkor az idegen is a fogasra akasztotta kalapját. Sipka A báránybőrből varrt sipkát legények, fiatal házasemberek a legkeményebb télben sem vették a fejükre. Inkább az idősebbek téli öltözetéhez tartozott. Templomba 51