Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

még az idősebb embereknek sem illett báránybőr sipkában menni. A sipkát többnyire a balassagyarmati szűcsöknél varratták, de vásárokon is árulták. A sipkából 1-—2 darabnál nem tartottak többet. VÁSZON RUHÁK Ing Az ötvenes években végzett gyűjtéseinkből tudjuk, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben az idősebb férfiak gallér nélküli, bőszájú inget hordtak. Az otthon házivászonból varrt ing nyakát szatyinggal kötötték meg. A gombos kézelőjű, pálhás, vállfoltos, galléros, elöl gombbal záródó ing a századforduló tájára már általánosan elterjedt ruhadarab. A hétköznap viselt ingeket még a két világháború között is kender vászonból varrták. Az ünnepi ingek — a századforduló táján is — félpamutos vagy tisztapamutos vászonból készültek. A legdíszesebbek a vőlegény ingek voltak. Patvarcon az egyik adatközlőnk tulajdonában láthattunk olyan vőlegényinget, amely 1910-ben készült. Az eleje 15—15 cm szélességben azsúrozással van díszítve. Ebben a viseletcsoportban az ingeket fehér hímzéssel díszítették az első világháború után is. A változás csupán annyi, hogy az aszúrozott felület kisebb lett, a forhamentli és a lyukas hímzés kapott nagyobb területet az ing elején. A hímzett vőlegényingek divatja az 1930-as évek közepén megszűnt. Ettől kezdve a vőlegény- és az ünnepeken viselt ingek már bolti anyagból készültek. A legények ünnepi inge forhamentli és keskeny lyukashímzést kapott, amelyet néhány évig házasember is felvehetett. Később csak forhamentli díszítésű inget hordhatott. A fiatalabb emberek 4—5, az idősebbek 2—2 forhamentlivel díszített inget viselhettek. Ezt a díszítést a bolti anyagú ingeknél elhagyták. Az ing kézelőjét, elejét fehér, kék, ritkán piros porcelán gombokkal fogak össze. A nyakon, a gallér összefogására általában két gombot varrtak. Az ünnepen és hétköznap hordott inget kigombolt nyakkal soha nem viselték. Még aratáskor , a legnagyobb melegben sem gombolták ki az ing nyakát. A vászoning kiszabásához, megvarrásához a legtöbb parasztasszony értett. A vőlegénying összeállítását, kihímzését a leány, illetve édesanyja mindig varróasszonyokra bízta. Ritkán az is előfordult, hogy a vőlegényinget Balassagyarmaton hímeztették ki. A leány általában egy hímzett inget adott vőlegényének, csupán a gazdagabbak adtak kettőt. Egy-egy férfinak 3—4 darab ünnepen, ugyanennyi hétköznap viselt inge volt. A hétfőn felvett inget éjjel-nappal viselte, csak vasárnap reggel vetette le. Gatya A bogatyát és a hosszúszárú vászongatyát ismerték. A hétköznap hordott bőgatyát kendervászonból, félpamutosból, ünnepre tisztapamutosból készítették. A bőgatyát, amelyet ráncos gatyának, rojtos gatyának is neveztek, hétköznapra 4—6, ünnepre 8-^10 szél anyagból készítették. A derekát keskeny gallérba, (Morcba] szedték, madzagot fűztek bele, azzal erősítették a derékhoz. A szárat apróra beráncolták. A gatya díszítése maga a ráncolás, a szárvégi rojtozás és a szálvonás. Az első világháború után, a frontról hazatérő legények, fiatal házasemberek már nem vették fel a bőgatyát. A harminc éven felüliek a nyári hónapokban később is viselték. Az ötvenes évek közepén még láthattunk olyan 70-—80 éves férfiakat, akik bő52