Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

Kálnay Nándor Csesztve községről 1884-ben készített leírásában megemlíti, hogy az otthon szőtt finomabb vászonból fehérneműt készítenek a család tagjai részérc. A női viseletről megállapítja, hogy „mióta magyarokkal házasodnak, nagyon megváltozott, ugyanis a magyaros rövid, széles szoknya, alul piros szegéllyel szegve, sujtásos piros kabátka, húsvéttól a hideg beálltáig ünnepnap mellényben, nagy fehér kendő és széles kézelő, fodros hajjal, piros csizmákkal jelennek meg a templomban, magyar vagy tót nagy imakönyvet tartván kezökben". A férfiak öltözeténél a szúrt, a juhbőrből készült térdig érő kabátot (ködmön) említi meg. A tehetősebbek és az itt lakó magyarok sötétkék posztóból kurta kabátot és magyar nadrágot viselnek. A szegényebbek között is több akad olyan, aki fehér (daróc) nadrágot és bocskort hord. Nyáron a férfiak kivétel nélkül ingben és gatyában járnak.

2 Közel egy évszázad telik el, míg a megyei szlovákok viseletéről újra hírt kapunk. Manga János Vanyarc községről 1978-ban megjelent néprajzi monográfiában röviden szól a népviseletről is. Bevezetőként s sziráki anyakönyvekben található rajzokat elemzi, amelyeket Turdélius Sámuel helyi pap készített 1712—1732 között. A rajzokból ízelítőt kapunk a helyi és a környék falvainak paraszti ruházatáról. A keresztelési jeleneten az újszülöttet tartó keresztanyán lelógó szalagokkal díszített főkötő, hosszú ujjú ing, vállkendő, szoknya és kötény látható. A mellette álló komák üstökös hajjal, könyökön alul érő ujjú ingben, testhez álló nadrágban, rövid szárú bakancsban vannak ábrázolva. Az új házaspárt megörökítő rajzon a menyecske viselete annyiban tér el a keresztelési jeleneten láthatóétól, hogy ennek az ingujja csak a könyökig ér. A férfi öltözete: kalap, dolmány, nadrág, bakancs. Az adatközlők visszaemlékezései alapján Manga leírja, hogy a múlt század végén az idősebb emberek még hordták a gallér nélküli vászoninget. A szűrposztóból készült testhez álló nadrágot (,,hunyeinká"-t) 1880 körül még viselték néhányan. Ebben az időben a legelterjedtebb lábbeli a bocskor volt. Az idősebb férfiak ruhája a gatya, ing, lajbi, kékfestő szakácska, a szűrposztó hunyienka és kabanyica, a szűr, a suba, a ködmön, a guba. A kalap gömbölyű volt, az öregebbeké széles, a fiatalabbaké keskenyebb, felhajtó karimával. Télen báránybőr sapkát hordtak. A múlt század végén néhány idős ember még viselt két varkocsba font hajat, a középkorúak körhajat viseltek, a fiatalok ebben az időben már rövidre nyíratták hajukat. Az 1880-as években először a legények kezdték hordani a zsinóros, nagy fémgombos, fekete posztó ruhát, amelyet később németes szabású, fekete csíkos bársonyból varrott kabát, nadrág és mellény követett. A hátul varrott csizma az első világháború után jött divatba. A női viseletben a mellévarrott, rövid ujjú ing a legutóbbi évtizedekig megmaradt, a könyökön alul érő ujjú ing már csak az idősebbek emlékezetében élt. A gyári ruhaanyagok elterjedésével a szoknya megrövidült, az alsószoknyák száma — különösen ünnepi alkalmakkor — megszaporodott. A téli hónapokban a ködmönön kívül a kék posztóból készült, fekete báránybőr prémmel szegélyezett mente (mentyiek) általánosan elterjedt ruhadarab volt a szlovák falvaknak. A népviseletről szólva, Manga János még megemlíti, hogy a múlt század végén a férfi viselet átalakul, a női viselet elszínesedik, differenciálódik.

3 A Nógrád megyében élő szlovákok népviseletéről még egy tanulmány közöl adatokat. Zólyomi József a szlovákok anyagi kultúráját vizsgálva három nagy viseletcsoportot (Bánk, Szügy, Sámsonháza) különböztet meg a megyében. A banki csoportot öt kisebb viseleti egységre bontja..Tanulmányában közli a viselet elkülönülésének főbb jegyeit.

4 26