Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

XIV. KÖTET A NÓGBÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1988 NÉPRAJZ VOLKSKUNPE Nógrád megyei szlovákok népviselete Zólyomi József A 17. század végén, a 18. század első évtizedeiben megyénkbe települt szlovákok öltözködési kultúrájáról még nem készült összefoglaló munka. A 18—19. században készült megyei monográfiák, a múlt század közepén meginduló néprajzi feldolgozások az itt élő szlovákok viseletéről említést sem tesznek. Az ősagárdi pap 1854-ben egy példamutató dolgozatot készített a községben lakó szlovákok keresztelési, fonóházi, lakodalmi, temetési szokásairól, de a viseletről csak szórványos adatokat közöl az egyes fejezetekben. A keresztelési szokásoknál megemlíti, hogy a keresztanya főkötőt, inget, szoknyát vesz a gyermeknek. A lakodalmi szokásoknál leírja, hogy a templomi hirdetésre a menyasszonynak pártában kell mennie, a lakodalom napján menyasszonyi koszorút, a háta közepéig lenyúló szalagokkal feldíszített, megaranyozott pártát vesz a fejére. Öltözete kiegészítéséhez tartozik a prémes mente, mely nélkül a templomi esküvő nem képzelhető el. Az avatás napján a nyoszolyóasszony kötelessége a menyasszony fejét főkötő alá szorítani, azt szalagokkal feldíszíteni. A megesett leánynak a kontyot a bába készíti el, ilyenkor a menyasszony párta és koszorú nélkül megy az esküvőre. A különféléket ismertető fejezetben arról szól, hogy a télen szőtt vászon egy részét befestik, abból az ágyneműn kívül szoknyát, kötényt is varrnak maguknak. A családfő kikelettől késő őszig bundába vagy szűrbe burkoltan az udvaron alszik, hogy gazdaságára felügyelhessen. A nőnek nagy szégyent jelent, ha a főkötőt lerántja valaki a fejéről. A férfiakat azzal lehet megszégyeníteni, ha kalapjukat valaki eldobja. A legények a kedvesüktől kapott bokrétát kalapjukra tűzve hordják. A menyecskéknek a férje, leánynak az apja piros vagy sárga csizmát szokott venni húsvétra. Az ekkor kapott csizmát, ha sár van, a templomig kezükben viszik és csak ott húzzák fel a lábukra. Mise után újból levetik, mezítláb mennek haza. A dolgozat szerzője, mint jelzi, egy agárdi ifjú házaspárról készült rajzot is közöl. A fiatalasszony fején a nagyobb ünnepeken viselt főkötőt láthatjuk, tetején a kehely formájú коШгШоХ. A nyakán többsoros gyöngy jelzését figyelhetjük meg. Az ing ujja bő, a könyök alatt gombbal vagy kötővel záródik. Az ing fölött szűkszabású pruszlik, felül nyakbavaló vállkendővel. A szoknyája hosszú, majdnem bokáig ér, köténye a szoknyával azonos hosszúságú. A lábán csizma, a kezében hímzett zsebkendő. A férfi fején magas oldalfalú sapka, az ing bő ujja csuklóig ér, mely alul zárt lehetett. A nyakában nyakravaló kendő. Szűk, derékig érő mellényt visel, melyen elöl kétsoros gombdísz van. Zsinóros posztónadrág eleje ellenzős („pisjis"), ide van bedugva a hímzett zsebkendő. A lábán csizma.

1 25