Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Prakfalvi Endre: A „Rákosi bástya”. Egy meg nem valósult építészeti mű Salgótarjánban

Pécskőn építendő ,,ún. Rákosi-bástya" megvalósítására.

145 Tégla jegyek

146 kibocsátása révén is megkísérelték elősegíteni az építmény mielőbbi megvalósulását. A rövid idő alatt összegyűjtött jelentős összegnek az elvonása meggátolta a terv kivitelezését. A lelkesedés önmagában kevésnek bizonyult. A dolgok végkifejletére önmagáért beszél a május 18-i tanácsülés jegyzőkönyve, amikor is egy hozzászóló nyugtázta, hogy emléktáblával jelölték meg azt a tölgyfát „amely alól 33 évvel ezelőtt Rákosi et. vezette győztes ütközetre Salgótarján dolgozóit."

147 „Dolgozó népünk egy emléktáblát állított az ún. cserfánál (tölgyfa) Rákosi elvtárs tiszteletére, de a környéke nagyon rendezetlen, ami nem méltó Rákosi elvtárshoz, ezt a dolgozók kifogásolják. Éppen ezért én nagyon szeretném azt, ha ott létesítenénk egy parkot paddal ellátva, hogy lássák azt a dolgozók, hogy mi szeretjük Rákosi elvtársat."

148 A határozati javaslat 2. pontja pedig leszögezi: „A vb gondoskodjon arról, hogy a „Rákosi Fájáról" fényképes levelezőlap készüljön, hogy azon keresztül annak jelentősége az egész ország dolgozói körében ismertté váljon."

149 APPENDIX Az alábbiakban a köztér alkotások egy átfogó típusának a „politikai emlékművek"

150 néhány konkrét helyi példájának rövid elemzésével — a francasteli elv szem előtt tartásával, megpróbáljuk felvillantani, hogy a fenti típusba sorolható művekben „revelálódó" értékek, vagy azok hiánya mennyiben szolgálhatnak kiindulási — vonatkozási pontokként az adott társadalom értelmezéséhez. Példáinkat az utóbbi közel 30 év terméséből vettük, azaz a kérdés az, hogy az ismert történelmi-politikai cezúra eredményeként konstituálódott társadalmi gyakorlat analíziséhez milyen sajátos szempontokat szolgáltathat a műinterpretáció egyfajta metódusa. (Természetesen nem célunk ós feladatunk társadalomtörténet írása, csupán a műalkotás egy lehetséges interpretálására teszünk kísérletet.) Vizsgálódásunk során nem végeztünk összehasonlító anyaggyűjtést a célból, hogy elemezzük az egyes köztéri szobrok és emlékművek típusai mennyire tipikusak, szemléletmódjukban mennyiben általánosíthatók. Erősen feltételezhető, hogy az 1957—60 közötti viszonylagos korszakhatár után keletkezett köztéri monamentumok, mindenekelőtt а politikai emlékművek analízisét már nem lehet olyasféle átfogó alapra helyezni, mint tettük az ötvenes évek kapcsán az „anticipált jövőkép" repraesentatio-ja (eredeti értelmében véve) kategóriájának alkalmazásával. Egy átfogóbb szemlélet egyik eleme nyilvánvalóan a legitimációs funkciókban ragadható meg. Egyfajta közös alap nyilatkozhat meg a „tartalom és forma diszkrepanciája"'-ban is.

151 Ez utóbbira hoznánk példákat, mert megítélésünk szerint ezen a ponton fogható meg a társadalom értelmezésének lehetősége a mű saját „autonóm" világa felfejtésóvel. Amennyiben a diszkrepancia valóságos, úgy valamiféle hiányt, mindenekelőtt az igazság működésének hiányát kell konstatálnunk. A diszkrepanciák szemléltetésére igen kézenfekvő példa Kiss István kompozíciója az ún. „Szabadságpark."

152 A már ismert vadaskert-pusztai tölgyfa felhasználásával készült mű — a terület már erősen beépült —, egy étterem, telekhatárok és a 2l-es számú főútvonal által szűkre szabott területen valósult meg. A fa köré terméskő-„figurákat" (1,6—2,6 m 394