Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)
Tanulmányok - Történelem - Prakfalvi Endre: A „Rákosi bástya”. Egy meg nem valósult építészeti mű Salgótarjánban
A művészi kvalitás megítélésének szempontja nem lényegi kérdés ; architectonikusan megfelelt volna közvetlen gyakorlati funkcióinak. ,,Stílus"-át is elsődlegesen anyaga és használatának módja határozta volna meg. Jelentésértelmezésének alapja a repraesentatio ; amikor is a forma és tartalom mint helyettesítés viszonya áll fenn : azaz egy anyagi létező (adott esetben egy építmény) egy érzékfelettit (itt és most egy eszmerendszert) jelenít meg, képvisel. 136 Működés módjuk analógiája révén kapcsolódik a Rákosi-bástya a középkor szemléletmódjához. Azonban természetszerűleg irreleváns lenne a középkor átfogó szimbolizmusa metódusával a részletek ilyen értelmű analízise, bármennyire is csábító lenne pl. a 8-as szám (Vö. : alaprajz), mint újjászületési (szám) szimbólumnak 137 a felvetése. Mi az az érzék feletti, amelyet az érzéki forma — megismételjük —, a repraesentatio eredeti értelmében jelenvalóként mutat 138 meg, amelynek révén így szimbólummá lett az architectúrában. Úgy véljük; ez nem más, mint az önmagát történelmi novum-n&k meghatározó társadalom, létezését teoretikusan megalapozó eszmerendszernek manifesztum jelleggel és intuitíve felfogható — „átlátható" jelenvalósága. Entitásként való megjelenése az anyag (architectúra) képében. Azonban ez a történelmi — ontológiai statusát biztosító eszmerendszer az eredetinek egy torzult, csonkult, vulgarizált, a sztálini dialektizálás „változata" volt. Praktikus működésében is ideologikus volt, mert egy meghatározott osztályérdek érvényesítését deklarálta. Célja elsődlegesen a hatalom az uralom 139 legitimálása volt. Nem az új típusú társadalmi formációt legitimálta mindenekelőtt, hanem a hatalomgyakorlás kizárólagosságának ideológiáját. Mely legitimáció a fordulat éve után összetett vonásokat 140 mutatott: felismerhető volt benne elsődlegesen a „kiliasztikus"- ós a „defacto"- kisebb mértékben a „történeti"- és „eredmény"-legitimáció az 1945 utáni történelmi helyzet következményeként is. Az ötvenes évek „totális államszocializmusa" célként tételezett egy ideális szocializmus-kommunizmus-, eszkatológikus 141 vonásoktól sem mentes vízió megvalósítását. Egy hézagmentes szükségszerűséggel megvalósuló, a jövőt involváló és előfeltételező folyamatban (és nem „valóságos mozgalom"-ként) fogta fel „forradalmi világnézete" okán a történelem és társadalom menetét. Ez a hézagmentes szükségszerűség, a társadalom ós történelem teleologikus alapállású szemlélete magától értetődő módon zárta ki az individuum autenticitását, szabad cselekvésének ideáját is. Egy hamisan értelmezett társadalmi egyenlőség, mint ideál, az egalitarianus ideológia megfojtotta a cselekedeteiért felelős ember szabad egzisztálását. A Rákosi-bástya tervezett helyén való megjelenésével valóságos fókuszpontja lett volna a „perspektívában való látás"-п&к, s a felidézés 142 által (intuitíve) pedig a „repraesentatio"-ban „realitás"-sá változtatta volna azt, amit kinyilvánít. Azonban Heideggerrel 143 szólva a műben a nem igazság lépett volna működésbe. A mű a nem létezőt nyilvánította volna ki. Az igazság: a „létező el nem rejtettsége" a görögök ,,alétheia"-ja hiánya és ebből fakadóan az ember szabadsága (mint cselekedeteiért vállalt felelősség) hiánya lépett (volna) a mű nemlétezésének el-nem-rejtettsógóbe. EPILÓGUS Az építkezés nagy lendülettel indulhatott meg, hogy mielőbb: „Salgótarján felett vörös csillag hirdesse a dolgozók győzelmét." 14 * A május 8-i vb ülésen városrendezés címén kérnek költségvetési póthitelt a 393
