Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Prakfalvi Endre: A „Rákosi bástya”. Egy meg nem valósult építészeti mű Salgótarjánban

A KÖZÉPKOR MŰVÉSZETSZEMLÉLETE ÉS AZ „ÖTVENES ÉVEK" Megengedhető-e a „Rákosi-bástya" jelentésértelmezésének apparátusába „ középkori művészet világa" szemlélet módját bevonni ? Űgy véljük, igen. Egyfelől a középkor felfogásának a művészet szimbolizmusát tekintve; amikor is (a végső fokozatban . . .) az anagogia a „felfelé vezetés" révén „a láthatón át láthatatlan tényt nyilvánítunk ki."

123 A két szemléletmód analóg jellegű működési mechanizmusa miatt fontosak e megállapítások; a művészetben a „didaktikus" és „hittani" jelleg az alapvető „a hívek épülése fontosabb, mint az esztétikai értékekkel való törődés."

124 Werner Hofmann hangsúlyozza, hogy a keresztény művészet transzcendenciára és nem immanenciára törekszik

125

, mert a műalkotások lényegi sajátsága; „spiritualia sub metaphoris corporalium"

126 — idézi E. Panovsky nyomán. Az építészet az antiktól örökölt formakincset már nem bővíti hanem újabb tartalmakkal tölti meg, az öröklött „célszerű formákat szimbólumformákká" értelmezte át.

127 Másfelől tárgyunk szempontjából meghatározóbb Marosi Ernő összegző interpretációja, mely alapján megfontolandó, hogy a „valóságos elterjedtségen túl kulcsszerepet tulajdonítsunk a középkori művészet szimbolizmusának."

128 Ui. a középkori műalkotás tárgyiassága, dologi meghatározottsága az amellyel elhatárolódik a későantik optikai látszatművészetétől egyfelől és a 14. sz. fokozódó mértékű látszati ábrázoló elvétől, másfelől. A mű tárgyiassága pedig „hasonló mint az ereklye jelenléte . . . mindkettőjükben valamilyen transzcendens szellemi tartalom jelenik meg anyagi formában . . . (az anyag színe alatt, képében) . . ."

m „Az anyagi forma és szellemi „tartalma" között a viszony . . . nem metaforikus ..." a középkori felfogás szerint, hanem „ . . . a helyettesítés viszonya áll fenn a repraesentatio eredeti értelmében, vagyis egy anyagi létező egy másik, érzék felettit megjelenít, képvisel", (Kiemelés tőlem — P. E.) és nem „ábrázol"!

130 A „Rákosi-bástya" jelentését tekintve elsősorban a repraesentatio

131 eredeti értelmében kapcsolható a középkor műalkotásainak világához. E kapcsolat egyik lehetséges interpretálása amikor is Habermas

132 értelmezéséből kiindulva azt a folyamatot tekinti Rényi át — ha kissé problematikusán is —, amely a fenti értelemben vett reprezentationak mint a „társadalmi nyilvánosság feudális formájá"-tól elvezet az „ötvenes évek" erősen a „prekapitalista társadalmak ideológiai objektivációinak (kiemelés tőlem — P. E.) liturgikus — kultikus meghatározottságú funkcionalitására emlékeztető" (?) a zsdanovi tanokon alapuló — funkcionális művészet koncepciojaig. Ahol is „az ideológiai homogenitás követelménye" (. . .) „a társadalom felsőbbrendűségének össztársadalmi-közösségi mivoltának ekvivalenseként jelent meg."

134 „Történelmi-ballaszt"

135-tal „élesített" szemlélettel megkíséreljük a „Rákosibástya" összegző szituálását, szemelőtt tartva a történetiség azon kritériumát, hogy minden mű csak saját kora mércéjével mérhető és mérendő. Konkrét előképek aligha állapíthatók meg. A mű annak a torony és tornyos (hangsúlyozottan vertikális) megjelenésű építési folyamatnak a láncolatába tartozik, amely a tatlini mű (saját maga státusának szimbóluma!) után bontakozik ki elsősorban építészeti tervekben. Ezeknek helyi, marginális leszármazottja a Rákosi-bástya, eszmei rokonságban állnak egymással. 392