Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)
Tanulmányok - Történelem - Prakfalvi Endre: A „Rákosi bástya”. Egy meg nem valósult építészeti mű Salgótarjánban
A „francia forradalmi építészet" talán legjelentősebb képviselője Boullée, világítótorony terve 46 és Tatlinnak a III. Internacionálé emlékműterve között a „csigavonal" motívumában kapcsolatot talál Montclos a „két ideológiai forradalom szolgálatára elkötelezett művész között". Boullée esetében a motívum az egyetemes testvériség, Tatlin tervében pedig a munkásszolidaritás jelképéről van szó — állapítja meg — majd rámutat arra, hogy biztosan nem volt köztük hatáskapcsolat : „nyilván azonos metaforából táplálkoztak' 4 ' 7 . (Kiemelés tőlem — P. E ). A 20. sz építészet ikonológiailag is egyik legfontosabb műve Tatlin III. Internacionálé emlékmű terve. 48 A „torony-emlékmű''' manifesztumjellegé-ből 4e adódó jelentésegésszel, a mű újszerű voltával már a kortárs Ny. Punyin is tisztában volt; mert — mint kifejtette — a tervben először valósult meg a forradalom és a szocialista kultúra „klasszikus" tartalma. 59 Sztrigaljev megfogalmazásában: „valósággal szimbolizálta annak az új társadalomnak a megteremtését (kiemelés tőlem — P. E.) ill. felépítését, amelyet az új építészet szolgálni akart." 51 Az Októberi Forradalom tiszteletére tervezett mű (amelyet a munka során keresztelt át Tatlin 52 ) a „monumentális propaganda" lenini gondolatának gyakorlati megvalósulása, az anyag a tér és a konstrukció szemelőtt tartásával a „világ monumentális művészetének új formája. " 5a A „forma" talán legjelentősebb összetevője a spirális, ami korunk szellemét a legjobban adja vissza, mert ez „a felszabadulás eszményi kifejezője" — írja Punyin. 54 A piramisok statikájához mérhető és felülmúlandó dinamikát kell ezzel a formával megteremteni, mely formának az alapeszméjét a sokmilliós proletariátus öntudatának roppant ereje volt képes létrehozni. Kivitelezni is csak a tömegek ereje tudja, hiszen „a nemzetközi munkásosztály összefogásának eszméje ebben a tiszta alkotói formában már eleven (!) és klasszikus kifejtést nyert." 55 A tatlini mű — megítélésünk szerint — a művészettörténet egyik olyan kivételes „pillanata"-nak szülötte a 20. sz. elején, amikoris a művészi formateremtő invenció és a társadalmi progresszió egy rövid intervallumban korrelációban mozgott. A 20-as évek közepétől bekövetkező váltásról jobbára kevés és sematikus ismerettel rendelkezünk. Azonban ha a műalkotásokat a francasteli művészetszociológia szellemében vizsgáljuk —• ahol is a műalkotás; mint „civilizációs tárgy" és „létesítés" a „hely ahol az egyéni és társadalmi tapasztalat és tudás leszűrődik" —, mélynek révén értelmezhető a társadalom™: az ún. „személyi kultusz" és a „dogmatizmus korszak"áról a változás processzusáról közvetve, ám szemléletes módon kapunk képet. A folyamat kezdetén Tatlin műve és egyik lehetséges, de talán legpregnánsabb „mélypontján pedig a Szovjetek moszkvai palotájának 1933-as terve található. Egy jellegzetes és témánk szempontjából is jól megragadható közbülső mű a Lenin mausoleum építése, amely Szcsuszev tervei nyomán három fázisban valósult meg 1924-től. 57 Az első ideiglenes építmény alaprajza is annak a követelménynek felelt meg, hogy „szüntelenül jelentős tömegek haladhassanak át rajta." 58 A második 5 évig fennálló építményről maga Szcsuszev írja, hogy deszkaanyaga ellenére az erőteljesen domborodó fejű kovácsoltvas szögekkel is „monumentális" megjelenésű volt. Tribünt is tartalmazott. 59 A „Lenin meghalt, de ügye él" gondolatnak kellett kifejeződnie a mausoleum egész architecturájában. 60 (Megjelenik a repraesentatio az eredeti értelmében 91 . Szcsuszev 1924-ben tribünt javasolt, de síremlék jött létre. Majakovszkij ellenezte a koncepciót, mert szerinte „Lenin a mozgás jelképe." 82 5 év múlva a mausoleum archi386
