Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a Szociáldemokrata Párt Nógrád megyei szervezeteinek tevékenységéhez 1920–1944

lemondanak a sztrájkról, mint harci fegyverről. Későbbi hírek szerint Surányi Gyula nem mondott le a szervezkedés folytatásáról, sőt a párttagokat a moszkvai rádió adások vételére biztatta. Surányi buzdítására Kovács Sándor, Dénes János (görög) etesbányatelepi, Sarankó János Etes alsóbányatelepi, Kobács Béla etesi és Bernik Lajos Albert-aknai lakosok vásároltak olyan rádiót, amellyel a moszkvai rádió adását is lehetett hallgatni.

131 1937 május közepén a bányaigazgatóság leszámolta a szociáldemokrata párt karancsaljai szervezete tagjainak többségét. Németh Alajos a salgótarjáni főszolgabírónál kérte az elbocsátottak visszavételét. Május 27-én Bertrand Antal a karancsaljai párt választmányi ülésén ígéretet tett, hogy visszavételük ügyében lépéseket tesz. A beígért közbenjárás azonban elmaradt, ezért Etes Rau-aknán mozgalom indult az elbocsátottak visszavételéért, de egyben a helyi sérelmek orvoslásáért is. A mozgalom elfojtására a hatóságok az üzemvezetőséggel közösen provokációt szerveztek. A rendőrségi jelentés ezzel ellentétben arról szól, hogy ,, . . . A bányamunkások a bányaigazgatóság megfélemlítése végett június 21-én a Rau-aknából kivezető drótkötélpályára és Hudák János bányamester udvarára gyújtózsinórral ellátott paxitot helyeztek el. Ezeket idejekorán felfedezték, így robbanás nem történt." A paxitos „merényletből" a rendőrség a „szabotázs tényét" állapította meg, s a nyomozás „eredményeként" 5 főt izgatás és egy főt közveszélyű rongálás bűntettének kísérlete miatt adtak át az ügyészségnek. A balassagyarmati kir. ügyészség Papp János, Németh Alajos, Princz Ferenc, Surányi Gyula, ifj. Kőzik Ferenc és Bertrand Antal elleni nyomozást megszüntette. Az eljárás során előállították még ifj. Kőzik Józsefet a karancsaljai csoport pénztárosát, Bodor Józsefet a csoport elnökét, Bodor Lászlót a csoport jegyzőjét, Szelei Lajost az etesi csoport alelnökét, Menczel Istvánt a karancsaljai csoport vezetőségi tagját, Horváth (tuki) Istvánt a bocsárlapujtői csoport elnökét, Sebestyén Lászlót a csoport vezetőségi tagját. Június 24-én Linhardt Antal azzal a céllal utazott Salgótarjánba, hogy a pártszervezeti munkát erőteljesebbé tegye és gyűléseket, valamint a Népszava terjesztését készítse elő a területen. Az Etes Rau-aknai események azonban elállították ettől a tervtől. A július 10-i látogatásáról tett jelentésében arról számolt be, hogy „A zaklatások tönkretették a pártszervezetet, de az elvtársakkal való beszélgetés alapján megállapodtak, hogy minden erejükkel iparkodnak a pártszervezetet ismét életképessé tenni."

132 Nem csak a hatósági zaklatások, a munkaadók támadásai járultak hozzá a párt szervezeti életének visszaeséséhez, hanem a vezetőségi tagok belső torzsalkodása és vádaskodása is. Németh Alajos és Princz Ferenc a balassagyarmati letartóztatásból hazatérve meghasonlottak még korábbi önmagukkal is. Princz Ferencet a bányászszakszervezet helyi elnökét berendelték munkára, holott azelőtt évente csak kb. két hónapot dolgozott, illetve akkor, amikor akart — a pártszervezet elnöke véleménye szerint. Németh Alajos a balassagyarmati letartóztatás ideje alatt hangoztatta, hogy „ilyen népségért nem érdemes dolgozni." Kivovics szerint mindketten a bánya fizetett emberei, Németh a bányától havi 25 P-t kap. Linhardt a vezetőségen belüli nézeteltérések feloldását szorgalmazta a Munkásotthonban tartott vezetőségi ülésen. Elmondta, hogy „a történtek után nem szabad sem a szakszervezeti sem pedig a pártszervezeti munkát abbahagyni, mert akkor mindent legázolnak és a munkabérük újból kétpengős napi keresetre esik vissza és rabszolgasorba jutnak. Ha azonban dacosan és keményén dolgoznak tovább és a hatóságok azt látják, hogy ezzel az akcióval nem sikerült a tarjáni munkásságot megfélemlíteni, kénytelenek lesznek beletörődni abba, hogy a szervezkedést nem tudják megakadályozni."

138 366